„Betegek kenete” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
== Története ==
 
Régi zsidó hagyomány a haldoklótól elbúcsúzni, illetve viaskodását jelenléttel megkönnyíteni. Ilyenkor olajjal való megkenést alkalmaztak. Az [[Újszövetség]]ben Márk leírja, hogy amikor a tizenkettő először kapott felhatalmazást a gyógyításra, ördögűzésre [[Jézus]]tól, (Mk 6.7-13), akkor azt olajjal való megkenéssel végezték, noha Krisztus ezt nem kérte tőlük. A gyógyítás másik módja volt a szavakkal történő ráhatás. (MT 8-13; 9.6; Mk 9.25; 10.52). A Jakabnak tulajdonított levélben írtak szerint az egyház elöljáróit kell hívni a beteghez, hogy imádkozzanak felettük, és kenjék meg olajjal. A hitből származó ima megmenti, megszabadítja, és az Úr talpra állítja a beteget. Az apostoli korban a testi-lelki felépülést tekintették feladatuknak. A karoling korban a szentségi kenetet, csak halálos betegnek adták elfel. Így a hangsúly eltolódott a lélek túlvilági sorsára. A trentói zsinat és a [[II. vatikáni zsinat]] újra az eredeti elgondolást tartalmazza, mely a testi-lelki üdvösséget célozza.
 
== Célja ==