„II. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
== A polgárháború ==
 
A jóslatot halló harmadik tiszt, a [[Kis-Ázsia|kis-ázsiai]] [[Szláv népek|szláv]] Thómasz már León idejében szervezkedett, és a bizánci-arab határ mentén jelentős hadsereget gyűjtött különféle népekből: örmények, arabok, szlávok, perzsák, görögök egyaránt a zászlaja alá gyűltek. Mikhaél megkoronázásakor felkelés kezdődött, mely erős társadalmi és vallási színezetet kapott. Thómasz magát az elűzött [[VI. KonstantinKónsztantinosz bizánci császár|VI. KonstantinnakKónsztantinosznak]] adta ki, híveinek a [[képrombolás]] visszaszorítását, illetve az adók mérséklését és a szegények oltalmazását ígérte. Anatólia nagy része – az Opszikion és az Armeniakon [[thema]] kivételével – a trónkövetelő oldalára állt, és [[Bagdad]]ból is jelentős anyagi támogatást kapott a katonailag már erőtlen [[kalifátus]]tól. Az [[Antiochia|antiókheiai]] [[pátriárka]] császárrá koronázta, majd a Kübariatón themából szerzett flottával átkelt [[Európa|Európába]]. Sokan álltak mögé itt is, ezért [[821]] decemberében megkezdte [[Konstantinápoly]] ostromát.
 
A főváros ismét bevehetetlennek bizonyult, ráadásul Mikhaél segítségére sietett [[Omurtag]], a [[bolgárok]] [[kán (méltóság)|kánja]]. A szervezetlen tömegeket szétverték, így az ostrom [[823]] tavaszán véget ért. Thómasz serege maradékaival Arkadiopoliszba menekült, ahol hónapok után legyőzték, elfogták, és 823 októberében kivégezték.