„A méla Tempefői” változatai közötti eltérés

a
a (→‎Cselekménye: linkek)
A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".<ref>{{cite book |author= |authorlink= |editor = Pándi Pál|others= |title=A magyar irodalom története III.|origdate = |url= http://mek.niif.hu/02200/02228/html/03/137.html| accessdate =2011-02-17 |publisher= Akadémiai Kiadó | location =Budapest | language = |year= 1965|edition=|id= ISBN 963 05 1642 X| pages =| chapter =37. Csokonai Vitéz Mihály}}</ref> Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen.
 
Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a [[Kármán József|Kármán]] ''[[Fanni hagyományai|Fanny]]''ja”.<ref>{{cite book |author=Czibor János|authorlink= |editor =Vajda György Mihály |others= |title= Színházi kalauz |publisher= Gondolat Kiadó|location =Budapest|year= 1962|edition= |id= | pages =403|chapter = }}</ref>
 
A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!”