|
[[File:Nasser Gaddafi 1969.jpg|thumb|right|180px|Kadafi ezredes, a Líbiai Népi Forradalom vezetője 1969-ben, [[Gamal Abden-Nasszer]] egyiptomi elnökkel.]]
[[1969]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] tisztek egy kis csoportja KadhafiKadafi vezetésével államcsínyt követett el [[Idrísz líbiai király|Idrísz király]] ellen, amíg az [[Törökország]]ban tartózkodott gyógykezelésen. Az új uralkodó Idrísz unokaöccse, [[Szajjid Haszan ar-Ridá al-Mahdi asz-Szanusszi]] koronaherceg lett. Néhány órával később kiderült: a tisztek nem tudnak osztozni az új királlyal a hatalmon, mert az panaszkodott, hogy hatalma kisebb, mint a király mellett volt koronahercegként. Még aznap házi őrizetbe került, hivatalosan elmozdították trónjáról, és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaság létrejöttét. KadhafiKadafi ennek alapján használja ''a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója'' nevet.
Más katonai [[diktátor]]okkal ellentétben nem nevezte ki magát tábornoknak, hanem elfogadta ünnepélyes előléptetését ezredessé. KadhafiKadafi saját szavaival élve (és a nyugati katonai rangokat tekintve) ahol egy ezredes vezethet egy országot, és a hadsereg főparancsnoka lehet, ott ''„a hatalom a nép kezében van”.'' A diktatúra általa megvalósított koncepciója mégsem teljesen ismeretlen korábbról: [[Gamal Abden-Nasszer|Nasszer elnök]] Egyiptomban ezredesként, [[Jerry Rawlings]] [[Ghána|Ghánában]] repülőhadnagyként, [[Oscar Osorio]], [[José María Lemus]] és [[Julio Adalberto Rivera]] [[Salvador]]ban főhadnagyként vezetett diktatórikus rezsimet.
== Iszlám szocializmus és pánarab mozgalom ==
KadhafiKadafi új rendszerét az arab [[nacionalizmus]]ra épülő közvetlen, [[népi demokratikus]] [[jóléti állam]]nak képzelte el. Az általa „iszlám szocializmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Kiemelt helyen szerepelt a szabadság, a jólét és az oktatás. Új iszlamista törvényeket hozott, betiltva az alkoholt és a szerencsejátékokat. [[1975]] és [[1979]] között jelent meg három kötetben az eszméit összefoglaló [[Zöld könyv]]. (Magyarul: Muammar al-Kaddáfi: A Zöld könyv, a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája kiadásában) A gyakorlatban rendszere nem bizonyult tökéletesnek, több külső és belső támadást erőszakosan fojtott el. Forradalmi bizottságai a felelősek líbiai disszidensek [[1980]]. januári meggyilkolásáért.
== Külkapcsolatok ==
Nasszer eszméit követve KadhafiKadafi az arab egység szószólójává vált, az arab államok egységes arab nemzetbe való tömörülését szorgalmazta. Támogatta a pániszlám törekvéseket (tágabb együttműködés az iszlám országok között). Nasszer [[1970]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] bekövetkezett halála után a mozgalom élére állt, [[1972]]-ben bejelentette az arab köztársaságok (Líbia, Egyiptom, [[Szíria]]) föderációjának megalakulását. A három állam azonban nem tudott megállapodni az egyesülés feltételeiről. [[1974]]-ben [[Tunézia]] elnökével, [[Habib Bourguiba|Habib Bourguibával]] írt alá egyesülési megállapodást, de ez is életképtelennek bizonyult, a két ország között hosszú távú ellenségeskedés alakult ki.
Líbia és [[Csád]] között több erőszakos határvita zajlott az [[Aouzou]] övezet ügyében, amelyet Líbia [[1973]]-ban megszállt. A konfliktus a csúcspontját Csád északi részének líbiai megszállásával érte el, és az [[1987]]-ben megkötött tűzszünettel végződött. [[1994]] júniusában végül a líbiai csapatok, elfogadva a [[Nemzetközi Bíróság]] ítéletét, kivonultak Csádból.
KadhafiKadafi támogatta a [[Palesztin Felszabadítási Szervezet]]et (PSZF), amely miatt viszont megromlott a viszonya Egyiptommal, amikor az [[1979]]-ben békét kötött [[Izrael]]lel. Az egyiptomi elnök, [[Anvar Szadat]] számára egyébként korábban is mind kellemetlenebb volt az arab államok forradalmár szárnya, szemben a konzervatív és gazdag öböl-országokkal. Miközben romlottak kapcsolatai Egyiptommal, javult viszonya a Szadat által elhagyott [[Szovjetunió]]val. Líbia lett az első, a [[keleti blokk]]on kívüli ország, amely [[MiG-25]]-ös szuperszonikus repülőgépeket kapott, de a két ország kapcsolata mindvégig távolságtartó maradt.
KadhafiKadafi kereste a lehetőséget a líbiai befolyás elmélyítésére azzal, hogy felhívást tett egy [[szahara]]i iszlám állam létrehozására, és támogatást nyújtott a szubszaharai kormányellenes erőknek. Fontos megemlíteni politikai tevékenységével kapcsolatban a felszabadító, különösen az iszlám felszabadító mozgalmak támogatását. Az 1970-es és 1980-as években ezeknek könnyű volt líbiai támogatást szerezniük, még a KadhafiétólKadafiétól távol álló ideológiák számára is. A világ véleménye emiatt jelentősen romlott, rezsimjét terrorakciókkal és felforgató tevékenységgel hozták kapcsolatba. Legfőbb támogatója volt az [[1972. évi nyári olimpiai játékok|1972-es müncheni olimpián]] mészárlásba fúló emberrablást elkövető [[Fekete Szeptember]] terrorcsoportnak, az [[Egyesült Államok]] pedig közvetlen felelősséggel vádolta az [[1986]]-os [[berlin]]i diszkórobbantásért, amelynek 3 halálos áldozata és több mint 200 sérültje volt, köztük több ott állomásozó amerikai katona. Azt mondják, ő fizetett [[Carlos (bűnöző)|Carlosnak]], „a Sakálnak”, hogy raboljon el majd engedjen szabadon néhány, az olajüzletben érdekelt [[Szaúd-Arábia|szaúdit]] és [[irán]]it.
A nyugati világ és Líbia közötti fennálló feszültség [[Ronald Reagan]] elnöksége alatt érte el a csúcspontját, aki kísérletet tett a líbiai diktátor leváltására. A Reagan-adminisztráció ellenséges országként tekintett Líbiára annak a palesztin függetlenség ügyében mutatott kompromisszumképtelensége, az irak-iráni háborúban az utóbbi támogatása és a fejlődő országok fegyveres felszabadító mozgalmainak pénzelése miatt. Maga Reagan a „''Közel-Kelet veszett kutyájának''” nevezte KadhafitKadafit. [[1982]]-ben az USA megszüntette a líbiai olaj importálását és megtiltotta a technológiai exportot az arab országba. Az európai országok nem követték a példáját.
[[1984]]-ben [[Yvonne Fletcher]] rendőrnőt, aki egy KadhafiKadafi-ellenes demonstráción felügyelt Líbia [[londoni]] követsége előtt, agyonlőtték, feltehetően az épületből. A diplomaták védettsége miatt azonban a hivatalnokok szabadon hazatérhettek. Ezek után az [[Egyesült Királyság]] egy évtizedre megszakította diplomáciai kapcsolatait az arab országgal.
1986 márciusában, a líbiai felségvíznek deklarált [[Szidra-öböl]] ügyében fennálló vita idején az USA líbiai olajszállító hajókat támadott meg. [[április 15.|Április 15-én]] Reagan elnök elrendelte [[Tripoli (Líbia)|Tripoli]] és [[Bengázi]] bombázását (ez volt az ''[[„El Dorado Canyon” hadművelet]]''). Az akció, amelyet az Egyesült Államok a tíz nappal korábbi berlini merénylet megtorlásául szánt, 45 katonai személy és kormánytisztviselő, valamint 15 polgári személy halálával járt. Ezután az amerikaiak üzeneteket fogtak el, melyet Líbia keletnémet nagykövetségéről küldtek, és melyekből úgy tűnt, a líbiaiaknak közük volt a nyugat-berlini La Belle diszkóban történt robbanáshoz. Az ezt megtorló bombázásban, [[április 15.|április 15-én]] halt meg KadhafiKadafi örökbefogadott lánya.
[[1987]] végén elfogták az ''MV Eksund'' nevű hajót, amely Líbiából az [[IRA]] számára szállított fegyvereket. Az angol titkosszolgálat feltételezi, hogy nem ez volt az első és utolsó kapcsolat az arab ország és az ír terrorszervezet között.
Az 1990-es években Líbia a [[Lockerbie-i katasztrófa|Lockerbie-ügyben]] megtagadta a Skócia fölött elkövetett repülőgép-robbantás ügyében folytatott nyomozás során való együttműködést, ezért [[gazdaság]]i és [[politika]]i elszigeteltségbe került. [[1997]]-ben [[Nelson Mandela]] dél-afrikai elnök és [[Kofi Annan]] [[ENSZ-főtitkár]] tárgyaltak KadhafivalKadafival az ügyről, végül [[1999]]-ben létrejött a gyanúsítottak [[Hollandia|Hollandiába]] szállításáról és a [[Skócia|skót]] jog szerinti eljárásról szóló megegyezés. Az [[ENSZ]] felfüggesztette szankcióit, az USA azonban nem.
[[2003]] augusztusában – két évvel [[Abdelbászet Ali Mohmed al-Megrahi]] elítélése után – Líbia hivatalosan is vállalta a felelősséget Lockerbie-ért, és 2,7 milliárd dolláros (a 270 áldozat családjának egyenként 10 millió dollár) kártérítés fizetésébe egyezett bele. Még ugyanebben a hónapban az Egyesült Királyság és [[Bulgária]] javaslatára az ENSZ eltörölte a felfüggesztett szankciókat. (Bulgária részvételének köze lehetett ahhoz, hogy a líbiai gyerekek AIDS-fertőzését kivizsgáló ügyben öt bolgár ápolónő is gyanúba keveredett.) Líbia ezután a 2,7 milliárd dolláros kártérítés 40%-át kifizette az áldozatok családjának; további 40%-ot, amikor az amerikaiak is eltörölték szankcióikat; a fennmaradó 20%-ot végül nem fizette ki, mert az USA nem volt hajlandó levenni Líbiát a terrorizmust finanszírozó országokat számon tartó listájáról.
[[File:Libyan dinar one a.JPG|thumb|right|300px|Líbiai 1-dínáros bankjegy, Kadafi képével (2009)]]
== Változások ==
Az 1990-es évek közepétől KadhafiKadafi közel-keleti kapcsolatépítésbe kezdett, mára az arab világ politikailag mérsékeltebb vezetői között tartják számon. A palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban egy kétnemzetiségű állam mellett állt ki („Izratina”).
Eközben KadhafiKadafi népszerű afrikai vezetőnek számít, a kontinens egyik legrégebben hatalmon lévő személyiségeként nagy megbecsülésnek örvend az afrikai országok körében, mint „régi és bölcs, törekvő vezető”. Jó kapcsolatot ápol [[Nelson Mandela|Nelson Mandelával]] és más jelentős személyiségekkel, több pán-afrikai szervezet vezető személyiségének számít (például [[Afrikai Unió]], a korábbi [[Afrikai Egységszervezet]]). Sok afrikai a szubszaharai térség államainak nyújtott nagyösszegű támogatása, humanitárius tevékenysége révén ismeri. A KadhafiKadafi-érában nagy volt a bevándorlás Líbiába, sok afrikai költözött oda jobb munkalehetőségek reményében. Líbia kedvelt „ugródeszka” a kontinens szegényebb országaiban lakók (főként [[Ghána]] és [[Szomália]]) számára az európai országok, elsősorban [[Olaszország]] felé.
Az elmúlt években KadhafiKadafi megpróbálja kimutatni együttműködési készségét a nyugati világgal. Két évvel a [[2001. szeptember 11-ei terrortámadások|2001. szeptember 11-ei terrortámadás]] előtt Líbia biztosította a nyugatot az [[al-Kaida]] elleni harcban való partnerségéről és felajánlotta fegyverkezési programjának nemzetközi ellenőrzését. A [[Bill Clinton|Clinton]]-adminisztráció nem élt a lehetőséggel, mert nem tartotta fenyegetőnek Líbia esetleges fegyverkezését, hanem a Lockerbie-ügy gyanúsítottainak kiadatását tekintette elsődleges diplomáciai feladatnak. 2001. szeptember 11. után a muszlim vezetők közül KadhafiKadafi ítélte el elsőként és legélesebben a terroristák cselekedetét. Olyat tett, ami néhány évtizeddel korábban elképzelhetetlen lett volna: interjút adott az amerikai [[American Broadcasting Company|ABC]] televíziótársaságnak.
Több magyarázat született a KadhafiKadafi-féle politika megváltozására. Az egykor gazdag Líbia sokat vesztett gazdasági erejéből az olajárak jelentős csökkenése miatt az 1990-es években. Ettől kezdve az ország minden korábbinál jobban rá van utalva a külföldi segítségre, azt KadhafiKadafi nem utasíthatja el, ahogy azt korábban tette. Ilyen körülmények között az USA és az ENSZ növekvő szigorú szankciói csak még elszigeteltebbé tették gazdasági és politikai értelemben Líbiát. A KadhafiKadafi-rezsim által egykor támogatott forradalmi, militáns csoportok nem érték el céljukat, a Szovjetunió összeomlásával pedig a legfőbb, nagyrészt szimbolikus ellenfél, az USA még jobban megerősödött.
Miután [[2003]]-ban az USA fegyveres úton eltávolította [[Irak]] éléről [[Szaddám Huszein]]t, KadhafiKadafi bejelentette: országában [[tömegpusztító fegyver]]ek fejlesztése folyik, de kész a nemzetközi ellenőrzés beengedésére, és hajlandó az esetleges leszerelésről tárgyalni. [[George W. Bush]], az USA [[elnök]]e és az iraki beavatkozás más támogatói ezt a lépést az iraki háború következményeként próbálták beállítani. Az volt az álláspontjuk, hogy KadhafiKadafi fél attól, hogy hasonló történhet az ő rendszerével is. [[Silvio Berlusconi]] [[Olaszország|olasz]] [[miniszterelnök]] kijelentette, hogy KadhafiKadafi telefonon felhívta, hogy ezt elmondja neki. Sok nemzetközi politikai szakértő úgy véli, KadhafiKadafi lépésének nem ez volt a háttere, hanem illeszkedve a korábbi politikai változások sorába, ez is egy gesztus a nyugati kapcsolatok normalizálása és a szankciók megszüntetése érdekében.
Az országba érkező nemzetközi ellenőrök néhány tonnányi vegyi fegyverről és nukleáris fegyverkezési programról számoltak be. Líbia hozzájárult a megsemmisítéshez és az ellenőrzési rendszerekkel való együttműködéshez. [[2006]] márciusában atomenergia-megállapodást kötött [[Franciaország]]gal.
[[2004]] márciusában [[Tony Blair]] [[brit]] miniszterelnök évtizedek óta az első nyugati vezető volt, aki hivatalos látogatást tett az országban, és találkozott KadhafivalKadafival. Üdvözölte KadhafiKadafi legújabb lépéseit a konszolidáció érdekében, és kifejezte reményét, hogy Líbia erős szövetséges lesz a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. A látogatás előkészítésekor [[Anthony Layden]] brit követ Tripoliban a változásokról szólva kijelentette: ''A gazdaság 35 éves teljes állami felügyelete miatt ma olyan alacsony a gazdasági aktivitás az országban, hogy az egyébként rendkívül sikeres oktatásból kijövő fiatalok egyszerűen nem találnak állást. Úgy hiszem ez a probléma rábírja KadhafiKadafi ezredest egy radikális irányváltásra''.
2006. [[május 15.|május 15-én]] az USA bejelentette a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét és Líbia eltávolítását a terrorizmust támogató államok listájáról. [[december 19.|December 19-én]] nagy nemzetközi érdeklődés mellett meghozták a végső ítéletet annak az 5 bolgár ápolónak és egy palesztin orvosnak az ügyében, akiket 400 gyermek [[HIV]]-vel való megfertőzésével gyanúsítottak. Annak ellenére, hogy tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre a gyermekek korábbi fertőzöttségéről, [[halálbüntetés]]t szabtak ki a vádlottakra.
== Belső ellenzék ==
[[1993]] októberében katonák egy csoportja merényletet követett el KadhafiKadafi ellen. [[1996]] júliusában egy futballmeccs után véres összecsapásba torkolló tiltakozások kezdődtek KadhafiKadafi ellen.
Az országban több ellenzéki csoportosulás működik:
* [[Európai Líbiai Nemzeti Cselekvési Bizottság]]
2006-ban indult a [http://www.stopgaddafi.org www.stopgaddafi.org] weboldal, amely a rezsim 343 áldozatát nevezi meg, és KadhafiKadafi leváltását követeli. A Genovában székelő Líbiai Emberijogi Liga a harminc hazai és külföldi halálos áldozattal járó 2006. februári bengházi események független kivizsgálását követeli.
== Magánélet ==
Ugyanakkor az ügy további vitákat kavar: [[Barbara Slavin]], az [[USA Today]] külpolitikai szakértője úgy nyilatkozott: ''„Nem az örökbefogadott leányát ölték meg. Egy kislányt öltek meg. Láttam a holttestet. Posztumusz örökbefogadás történt.”''
[[2002]] januárjában KadhafiKadafi a [[Lafico]] ''(Libyan Arab Foreign Investment Company)'' nevű cégen keresztül megvásárolta a [[Juventus FC|Juventus]] olasz futballklub 7,5%-os részvénycsomagját. KadhafiKadafi futballrajongó, de a lépés [[Gianni Agnelli]]hez és a [[Fiat]]hoz fűződő hosszútávú kapcsolatokat is takar. Kapcsolatba került a [[sakk]]al is: 2004 márciusában a nemzetközi szövetség, a [[FIDE]] bejelenette, hogy KadhafiKadafi ajánlja fel a június-júliusi tripoli világbajnokság pénzdíját.
A [[pakisztán]]i [[Lahor]] első [[krikett]] stadionját [[Kadafi Stadion]]nak nevezték át az ő tiszteletére.
| 