„Cikászok” változatai közötti eltérés

714 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
bőv.
a (→‎Evolúciójuk: toboztermők)
(bőv.)
Nem tévesztendők össze a [[zárvatermők]] törzsének [[Metroxylon]] nemzetségével, amelynek fajait szintén [[szágópálma|szágópálmáknak]] nevezik.
 
== EvolúciójukSzármazásuk, elterjedésük ==
 
A cikászok a földtörténeti ókor felső-[[karbon]] időszakában jelentek meg; őseik valószínűleg kezdetleges magvaspáfrányok ''(Pteridospermae)'' voltak. Nem egészen tiszta, hogy milyen kapcsolatuk a hasonló csoportokkal ''([[Bennettitinae]], [[Nilsonniae]], [[Pentoxylae]]'' stb.). A [[perm (időszak)|perm]] időszakban erőteljesen tért hódítottak, amikor a szárazság miatt az addig uralkodó harasztcsoportok ([[pikkelyfák]], [[pecsétfák]], [[zsurlófák]], [[marattiapáfrányok]] stb.) visszaszorultak, esetleg ki is haltak. Elterjedésüket erős xeromorf (szárazságtűrő) képességük tette lehetővé. Fénykoruk a [[jura (időszak)|jura]] és [[kora kréta]] időszak volt, de soha nem voltak olyan jelentősek, mint a [[bennettiteszek]] ''(Bennettitinae)'' és a [[toboztermők|fenyők]] ''(Pinophyta)''. A ma ismert legősibb cikász a kihalt ''Bjuvia,'' amelynek levelei még épek voltak. Valószínűleg nem ez a faj a többi cikász őse, hanem egy [[evolúció]]s oldalág, amelyben az osztatlan levél vált jellemző sajátossággá.
 
Mára a Föld [[trópusi éghajlat]]ú területein maradt fenn néhány nemzetségük száznál valamivel több faja.
 
== Jellemzőik ==
=== A szár ===
 
Kivétel nélkül [[fás szárúak]],; a [[pálmák]]éhoz hasonló törzsük lehet magas, hengeres, néha igen rövid, földalatti, gumószerű, vagy csak egy része emelkedik a föld fölé. A magasabb fajok törzsét pikkelypáncél fedi, mely a lehullott levelek elfásodott levélalapjaiból áll. A törzs belsejében középütt hatalmas bélszövet található, mely [[keményítő]]ben gazdag [[szágó]]t raktároz (innen magyar nevük: szágópálmák – eléggé megtévesztő név), fájuk homoxyl, azaz csak fasejteket ''(tracheida)'' tartalmaz, facsövek ''(trachea)'' még nincsenek. Ebben szabálytalanul elágazó, nyílt [[edénynyaláb]]ok vannak, amlyek másodlagosan már alig vastagodnak. Kérgük jól fejlett, másodlagos fájuk viszont kevésbé. A törzstörzset belsejét(a belet és a kérget is) nyálkajáratok hálózzák be.
 
=== A gyökérrendszer ===
=== A levelek ===
 
Kivétel nélkül üstökös fák, azaz a törzs csúcsán található a levélkoszorú, mely állhat akár száz levélből is, de általában a levelek száma általában kevesebb;. Ez annak eredménye, hogy a spirálisan álló levelek közül az idősebbek (alsók) fokozatosan lehullanak, csak elfásuló alapjuk marad meg. A levelek hossza változatos (5–6 cm-től az 5–6 m-ig). A levelek szinte mindig egyszeresen szárnyaltak, ezért első ránézésre a pálmákra emlékeztetnek ([[Konvergens evolúció|konvergencia]]), kétszeres szárnyas levél csak ''Bowenia'' nemben található. A levelek erezeti típusa fontos rendszertani bélyeg; lehet hosszában eres, szárnyas erezetű és egyetlen főerű. Erősen xerofitonok (szárazságtűrő növények): a leveleket vastag kutikula borítja, a gázcserenyílások (stoma) süllyesztettek.
 
=== Szaporodásuk ===
 
Kivétel nélkül kétlakiak, azaz a termős és porzós virágzatok külön növényeken fejlődnek ki. A ''Cycas'' nemzetség kivételével a termős és porzós virágok tobozbaspirális levelekből álló tobozokba rendeződnek (ezek sokszor tekintélyes nagyságot is elérhetnek), a törzs csúcsán a lomblevelek között fejlődnek, a porzós tobozok száma mindig több, mint a termős tobozoké. A porzós tobozban a porzólevelek ''(microsporophyllum)'' pajzs vagy pikkely alakúak, rajtukfonákukon 2–5 tagú csoportokban fejlődnek a pollenzsákok ''(microsporangium)'', melyek elliptikusak, szinte gömbök, ülők vagy rövid nyelesek. A cikászok nagy része szél[[beporzás]]ú, csak néhány fajnál ismeretes rovarbeporzás ([[bogarak]] végzik). A termőlevelek ''(macrosporophyllum)'' a tobozban tömötten állnak, a termőlevélen a magkezdemények a meddő levélrész alatt fejlődnek. A termőlevelek alakja az erősen tagolttól ([[cikász]]) a pikkelyszerűig ([[bunkóspálma]]) egyszerűsödik le — ezzel párhuzamosan a magkezdemények száma is kettőre csökken. A cikászok nagy része szél[[beporzás]]ú, csak néhány fajnál ismeretes rovarbeporzás ([[bogarak]] végzik).
 
A cikászok között nagyon jól megnyilvánul, hogy hogyan alakul a még lomblevélszerű makrosporofillum egyszerű, redukált termőpikkellyé. A termőlevél fokozatosan elveszíti levéljellegét, és a levélszerű csúcsi rész fokozatosan elcsökevényesedik, egyúttal a magkezdemények száma is csökken ''(Cycas revoluta'' → ''Cycas circinalis'' → ''Dioon'' → ''Ceratozamia'' → ''Zamia)''. Ez természetesen nem jelent [[filogenetika]]i sort.
 
Megtermékenyítésük a legősibb, legkezdetlegesebb a nyitvatermők körében (a ''Ginkgophyta'' megtermékenyítési folyamata hasonló, innen gondolták a rokonságot korábban a két növénycsoport között): az embriózsákban ''(nucellus = macrospora)'' a mikropile alatt bemélyedés van, ez az ún. pollenkamra, amelyben cukortartalmú csepp fogja fel a virágport. A kifejlődő pollentömlő (sipho) feladata a pollenben kifejlődött hím előtelep ''(microprothallium)'' rögzítése és táplálása, nem továbbítja a spermatozoidokat. A megporzás és a megtermékenyítés között több hónap is eltelhet. [[Embrió]] csak akkor fejlődik ki, ha már a magkezdemények már lehullottak az anyanövényről lehullottak. A cikászok ivarsejtjei (hímivarsejt, petesejt) igen tekintélyes méretűek. A spermatozoid csavarban álló csillókoszorút visel, nagyságamérete 0,3 mm: ez a legnagyobb hímivarsejt az élővilágban. A ''Dioon edule'' petesejtje 6 mm nagyságú-es.
 
A [[mag]] igen nagy, erőteljes, vastag integumentum burkolja, belseje lisztes-húsos, tápanyagban (főleg keményítőben)igen gazdag, a sziklevelek száma általában 2, a ''Microcycas'' nemben 2–6.
 
== Forrás és ajánlott irodalom ==
 
* Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I., Gondolat Kiadó, Bp., 1970
* Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007
* Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
* Andreánszky Gábor: Ősnövénytan, Akadémiai Kiadó, Bp., 1954
* Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1953
* Loran M. Whitelock: The Cycads
* {{TermTudLex|1|694–695}}
 
[[Kategória:Cikászok| ]]