„Szerkesztő:Spajci/Parirubé” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(A lap tartalmának cseréje erre: -)
{{Pszichológia}}
-
Az '''AB-AD paradigma''' egy a [[kognitív pszichológia|kognitív pszichológiában]] használt kísérleti eljárás, először [[John A. McGeoch]] alkalmazta.
 
== Használata ==
 
Az eljárás során a kísérleti személyek kettő, szópárokból álló listákat mutatnak be. A párok első tagja ugyanaz mindkét listában, a másodikat kicserélik. Az eljárás azt, a hétköznapjainkban is gyakran előforduló helyzetet modellezi, amikor ugyanahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez különböző asszociációkat kell társítanunk (pl. hova parkolunk az autóval, itt minden parkolásnál az "autó helye" fogalomhoz újat társítunk). A paradigma neve arra utal, hogy ha azt vesszük az alaphelyzetnek, hogy négy egymás utáni szólistát kell nézni, akkor ezeket elnevezhetnénk A-, B-, C-, D-listáknak, de mivel a C-lista ugyanaz, mint az A-lista, ezért lett "AB-AD" paradigma.
 
A paradigmát az [[emlékezet]] kutatásában használják. McGeoch a [[retroaktív interferencia|retroaktív interferenciát]] szerette volna laboratóriumi körülmények között modellezni. A [[felejtés]] mechanizmusát magyarázta ezzel a jelenséggel, ami azt jelenti, hogy azért nehéz előhívnunk egyes emlékeket, mert a sok hasonló epizód [[interferencia|interferál]] egymással. Azért nehéz megmondani, hogy hova parkoltunk egy héttel ezelőtt, mert bezavarnak azok a hasonló emlékek, amelyek azóta keletkeztek, azaz, hogy hol parkoltunk tegnap, tegnapelőtt, stb. Az interferencia során tehát az egy adott hívóingerhez (autó helye) kapcsolódó célemlékek zavara áll. McGeoch kísérletében többször bemutatta a két listát, előbb az AB-t majd az AD-t, majd arra kérte az embereket, hogy a felmutatott A-listához tartozó szóhoz társítsák a B-listában lévő párjukat. A kísérleti személyek hajlamosak voltak a D-listában lévő szavakat is felidézni. Minél hasonlóbbak voltak a B és D szavak (akár jelentésben, akár hangzásban), annál gyakrabban fordultak elő ezek az ún, betolakodó hibák. Ha az AD-listát többször mutatták be, az is növelte számukat. Ezek szerint a retroaktv interferenciához hozzájárul kialakult hívóinger-célemlék kapcsolat frissessége és a használatának gyakorisága is. A gyakrabban használt, könnyebben hozzáférhető kapcsolatok megerősödnek és kiszorítják a régebbi, ritkábban használtakat, ezzel felejtést okozva. McGeoch ezt nevezte el kiszorulási hipotézisnek.
 
Később Melton és Irwin kísérletében szintén zet a paradigmát
 
 
1940-ben Melton és Irwin megismételték McGeoch vizsgálatát. Az AB-AD paradigmát használva, a kísérleti személyek először megtanulták az AB szópárokból álló listát, ezután pedig öt különböző tanulási feltételt kellett teljesíteniük . Az egyik csoport 5, a másik 10, a harmadik 20, a negyedik 40 alkalommal tanulta meg az AD szólistát, az ötödik csoport nem látta az AD szólistát (kontroll csoport). Ezt követően minden csoport az A hívóingerek segítségével próbálta meg felidézni az AB szópárokat.
Eredmény: minél többször tanulták meg az AD párokat, annál gyengébb az AB szópárok felidézési aránya, vagyis beigazolódott McGeoch feltevése. Elmélete szerint ennek hátterében az áll, hogy az ismétlés során megerősített D szavak betolakodnak a felidézésbe.
Melton és Irwin azonban az AB lista százalékosan meghatározott felidézésén túl, azt is meghatározták, hogy hány százalékban idézték fel tévesen az AD szópárokat, ezt a tévedést betolakodó hibának nevezték el. Azoknál, akik tízszer egymás után tanulták meg az AD listát, nem lett egyre több betolakodó hiba, az Ab lista felidézésénél, sőt a kísérleti személyek egyre kevesebb hibát vétettek. A betolakodó hibák száma egyre csökken, miközben a retroaktív interferencia nő, majd ugyanolyan szinten magas marad.
 
Tehát a retroaktív interferecia nem magyarázható meg a betolakodó hibákkal. Melton és Irwin a betolakodó hibák és az interferencia nem megmagyarázható részét nevezték el a rejtélyes
X- faktornak.