„Szír Szent Efrém” változatai közötti eltérés

| szentté avatta =

| kegyhely =

| jelképei = [[miseruha]] és [[tömjén]]füstölő, [[hárfa]]

| védőszentje =

}}

[[Fájl:Ephrem.01.incipit.jpg|thumb|right|''Ephrem Syrus: Sermones selecti'', [[Ősnyomtatvány]], Freiburg 1491 előtt]]

'''Szíriai Szent Efrém''' ([[görög nyelv|görögül]] Ἐφραίμ ὁ Σῦρος, [[latin nyelv|latinul]] Ephraem Syrus) ([[Nisibis]] (ma [[Nusaybin]] [[Törökország]]) [[306]] körül – [[Edessza]] (ma [[Şanlıurfa]]) [[373]]. [[június 9.]]) [[diakónus]], hitvalló, [[teológus]], író, költő. Afráhát mellett a [[Szír Ortodox Egyház]] egyik legkiemelkedőbb teológusa, szónoka és himnuszírója volt. A keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelik. [[XV. Benedek pápa]] a ''Principi apostolorum Petro'' [[enciklika|enciklikájában]] emelte a katolikus [[egyháztanító]]k sorába 1920-ban.

==Élete==

A Római és Perzsa Birodalom határán uralkodó politikai helyzet, a [[pogányság|pogány]] [[kultusz]]ok, a [[judaizmus]] és kereszténység, a különböző ókeresztény szekták arra késztették, hogy állást foglaljon és megvédje meggyőződését. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Szír nyelven (kelet- [[arámi nyelv]]) írt. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. [[Rím]]es [[próza|prózát]] és vers formájú homéliákat írt. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító Isten csodálatos kegyelmét. Jól ismerte a [[Biblia|Bibliát]], melyet leggyakrabban körülírva idézett. Nem volt kapcsolatban a kortárs görög teológusokkal, nem ismerte a ''személy'', ''lény'' és ''természet'' általuk használt kifejezéseit. Efrém által használt fogalmak valószínűleg a korai szír egyházi nyelvből származnak.