„Pókakeresztúr” változatai közötti eltérés

'''Pókakeresztúr''' ([[román nyelv|románul]] ''Păcureni''): falu [[Románia|Romániában]], [[Maros megye|Maros megyében]]. [[Marossárpatak]]hoz tartozik. [[1992]]-ben 302 lakosából 292 [[Magyarok|magyar]], 10 [[Románok|román]] volt.

[[Marosvásárhely]]től 13 [[Méter|km-re]] északra[[észak]]ra a Sár-patak jobb oldali

Nevét a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt középkori[[[középkor]]i templomáról[[templom]]áról kapta. Nevének elötagjaelőtagja a szomszédos [[Póka]] közelségére utal.

Egykoron a Pókakeresztúri és Madéfalvi Székely család birtoka, innen kapták nemesi előnevüket. A család több tagja fontos hivatalokat töltött be külömbözőkülönböző történelmi korokban, példáuk [[1848]]-ban Székely Zsigmond Felcsík, Székely Károly Kászon királybírója volt. (<ref>[[Orbán Balázs]]: A Székelyföld leírása, XXXII. Csík a forradalom korszakában).</ref>

'''Székely László''' (Pókakeresztúr, [[1741]] – Pókakeresztúr, [[1791]]): a bécsi[[bécs]]i magyar nemesi testőrség tagja, földbirtokos. A marosvásárhelyi[[marosvásárhely]]i ref.református kollégiumban tanult. [[1768]]-tól a testőrség tagja, [[1773]]-ban alezredes és gárdapénztárnok lett. A Rózsakeresztes Társaság nevű szabadkőművesszerű[[Szabadkőművesség|szabadkőműves-szerű]] csoport tagjaként szenvedélyes alkimista volt. [[1785]]-ben a haditörvényszék a pénztár hiányai miatt rangjának elvesztésére és hatévi börtönre ítélte. Büntetését [[II. József magyar király|II. József császár]] [[1787]]-ben elengedte. Szülőfaluját kényszerlakhelyül jelölték ki számára, ahol jóformán csak alkimista kutatásainak élt. Pörének nagy visszhangja volt, mert az ítéletet és II. József beavatkozását a szabadkőművesek mint rájuk mért csapást fogták fel.