„Vitigis keleti gót király” változatai közötti eltérés

Az osztrogótok [[537]]-ben tértek vissza, és ostrom alá vették a várost<ref name=uralkodokfolyt>''Uralkodók és dinasztiák'', 688. oldal</ref> ([[537]]–[[538]]<ref name=pallas/>). Beliszariosz védőseregét a vízvezetékek elvágásával akarta Vitigis legyőzni, de a víz a gót tábort változtatta maláriás mocsárrá<ref name=uralkodokfolyt/>. Amikor [[I. Justinianus bizánci császár|I. Justinianus]] keletrómai császár erősítést küldött, Vitigis kénytelen volt három hónapos fegyverszünetben megállapodni<ref name=uralkodokfolyt/>. Ezt viszont Beliszariosz szegte meg: Picenum megszállása után mind közelebbről fenyegette Ravennát<ref name=uralkodokfolyt/>. [[538]] [[március]]ában a gótok kénytelenek voltak felhagyni Róma ostromával<ref name=uralkodokfolyt/>. Még két évig tartották magukat Észak-Itáliában, de [[540]] [[tavasz]]ára már csak a ravennai erődítmény maradt a kezükön<ref name=uralkodokfolyt/>.

Az osztrogót állam megmentése érdekében Vitigis hajlandó volt lemondani, mire a gót törzsfők magát Beliszarioszt hívták meg a trónra<ref name=uralkodokfolyt/>. A bizánci hadvezér az ajánlat elfogadásának örvén bevonult Ravennába, elfogatta Vitigist, Matasunthát és a gót előkelőségeket, elkobozta Theoderich kincstárát, és a foglyokkal együtt Konstantinápolyba küldte<ref name=uralkodokfolyt/>. Miután Konstantinápolyban ariánus hitét megtagadván, az Athanasius-féle hitvallomást magáévá tette<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Vitiges|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/106/pc010676.html#3}}</ref>, a császár megbocsátott neki<ref name=pallas/> és Kis-Ázsiában nagy birtokokat és a szenátor és patricius címet ajándékozta neki<ref name=pallas/>.

 

==Jegyzetek==