„Kuliffay Ede” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Kuliffay Ede''' (Mácsa (Pestm.), 1839. április 15.Budapest, 1881. április 7.) a budapesti Nemzeti Színház altitkára, költő, pub…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Kuliffay Ede''' ([[Mácsa]] (Pestm.), [[1839]]. [[április 15.]] – [[Budapest]], [[1881]]. [[április 7.]]) a budapesti [[Nemzeti Színház altitkára]] altitkára, költő, publicista.
 
==Élete==
 
Kuliffay János, Grassalkovics herceg gazdatisztje és Tóth Anna fia. Miután a gimnázium I-IV. osztályát 1848-51-ben [[Vác]]on, az V-VI. 1851-53-ban [[Pest]]en, a VII. és VIII. 1853-55-ben [[Nagyszombat]]ban elvégezte, papnövendék lett és rokona [[Kuliffay István]] pozsonyi kanonok közbenjárására a bécsi Pazmaneumba küldetett, hol 1856-tól 1858-ig tanult; a papi pályát azonban felszenteltetése előtt elhagyta és hírlapíró lett [[Pest]]en. Még kispap korában Lászlófi névvel írt a pesti lapokba; 1859-től 1862-ig a pesti egyetemen jogot hallgatott. Azután az ''Idők Tanuja'' mellett dolgozott és a [[Vahot Imre]] ''Napkelet''ének segédszerkesztője volt. 1860-ban nőül vette beniczei és micsinyei [[Beniczky Irma]] írónőt. 1874-től fogva a budapesti [[Nemzeti SzinházSzínház]] segédtitkára volt.
 
Költeményei a következő lapokban és évkönyvekben jelentek meg: Magyar Néplap (1857.), Családi Lapok (1857.), Kalauz (1857.), Divatcsarnok (1858-61., 1863), Vasárnapi Ujság (1858. Czifra Panna, dicséretet nyert pályamű, 1859-1863., 1869.), Napkelet (1858-60.), Hölgyfutár (1859-60.), Nővilág (1859.), Népujság (1859-60. Magyarország tündérország és költ. 1860.), a M. Ifjúság Évkönyve (1860.), Tanférfiak, szülők és nevelők Évkönyve (Pest, 1860.), Családi Kör (1862. 45. szám, Budavár visszafoglalása); írt még a neje által szerkesztett lapokba; a Kis Vasárnapi Ujságba (1873.), az Irodalmi Lapokba (1879.), a Magyar Háziasszonyba (1882.); a Képes Családi Lapokba (melynek első 1879. segédszerkesztője volt, költemények Chamisso, Hoffmann Ferencz után), és a Szegedi Hiradónak is munkatársa volt. Magyarázó szöveget írt többekkel együtt a Magyar Történelmi Képcsarnokba (Pest, 1860.),