„Erdélyi Fiatalok” változatai közötti eltérés

A legtermékenyebb munkát a [[falukutatás]] terén végezte. A faluszemináriumok, a falumunka-pályázatok és falusi kiszállások, a kapcsolat [[Dimitrie Gusti]] professzor falumozgalmával, valamint a lap 1931-32-ben megjelent ''Falu-füzetei'' egyrészt azt hirdették, hogy az értelmiség helye a falusi nép oldalán van, másrészt azt, hogy a magyar kisebbség jövője a falu helyzetének javításán fordul életre vagy halálra (a négy füzet szerzője [[Gyallay-Papp Zsigmond]], [[Demeter Béla]] és [[Mikó Imre jogász)|Mikó Imre)]]. A kifejtett programmal nem álltak arányban a gyakorlati megvalósulások: a főmunkatársak közül egyedül [[Balázs Ferenc]] vállalta a falu sorsát s fejtett ki [[Mészkő (Románia)|Mészkő]]n haláláig önfeláldozó munkát. Számos munkatárs bekapcsolódott a szövetkezeti mozgalomba, és alkotó tevékenységbe kezdett főleg a [[egészségügy|népegészségügy]] terén, kevésbé a [[mezőgazdaság]]ban. Az 1933-as szakadás után az Erdélyi Fiatalok megmaradt az új nemzedék egyik csoportjának, s fenntartással fogadta az ifjúság szélesebb alapokon való szervezésének gondolatát. Élesen szembefordult a [[vásárhelyi találkozó]] megrendezésével, és programját is heves bírálatban részesítette a hagyományos ifjúsági szervezkedés oldaláról. Ez vezetett a lap elszigetelődéséhez és fokozatos elhalásához.

A lap jelentősége számos akkor szunnyadó kérdés (nép és értelmiség, társadalmi és művészi tudat, [[nemzetiség]]i kérdés, [[állam]]hatalom és társadalmi öntevékenység, haza és nagyvilág) bátor felvetésében rejlik. Hatása az [[1930-as évek]] fiatal nemzedékére kétségtelen. Az Erdélyi Fiatalok irányította az értelmiségi ifjúság figyelmét a közügyekkel való foglalkozásra, s a lap körül csoportosuló fiatalok abban is példát mutattak, hogy több mint tíz éven át semmiféle anyagi támogatást és [[honorárium]]othonoráriumot el nem fogadva, csupán az előfizetési díjakra támaszkodva tartották fenn a lapot.