„Kos csillagkép” változatai közötti eltérés

* [[Perszeusz (csillagkép)|Perszeusz]]

* [[Bika (csillagkép)|Bika]]

* [[Cet (csillagkép)|Cet]]

* [[Halak (csillagkép)|Halak]]

A tavaszpontot[[tavaszpont]]ot jelző Kost nagy becsben tartották a görög csillaghit kialakulása idején. [[Manilius]] római költő (Kr.u. 1. század)"az „az állatövi jegyek hercegének"hercegének” nevezte. A [[Tigris]] felső folyása mentén élő [[asszírok]], akik kosáldozattal hódoltak a [[tavaszi napéjegyenlőségneknapéjegyenlőség]]nek, "oltárként"„oltárként” vagy "áldozatként"„áldozatként” emlegették a csillagképet. A görög csillaghitben a Kos a híres [[aranygyapjú]] legendájával kapcsolódik össze. [[Apollónisz Rhodiosz]] (Kr.e. 3. század) hellenisztikus költő a következőképpen számol be erről a történetről. Hellé és Phrixosz [[Nephelé]]nek, a felhőasszonynak és [[Athamasz]]nak, a [[boiótia]]i királynak voltak a gyermekei. Athamasz azonban ráunt feleségére, ezért újranősült, [[Inó (mitológia)|Inót]] vette feleségül, aki ki nem állhatta a két gyereket, kivált Phrixoszot, mert saját fiának akarta a trónt. Ezért gonosz tervet forralt a gyermekek elpusztítására. Titokban a gabonaraktárakhoz lopódzott, és felgyújtotta. A kincset érő vetőmag elvesztése éhínséggel fenyegette a lakosságot. Athamasz küldöncöt menesztett a [[delphoi]] jósdába, Inó azonban megvesztegette a hazatérő hírvivőt; rávette, mondja azt, hogy a jóslat a fiatal herceg feláldozását követeli, különben nem számíthatnak új vetésre. Phrixosz már halálára készülődött. Nephelé kétségbeesett könyörgését meghallva azonban [[Hermész]], az istenek követe aranygyapjas kost küldött, hogy ragadja el a fiút az áldozati oltárról.

A kos Phrixosz mellett nővérét, Hellét is hátára vette, és repülve menekült velük az üldözők elől. Sokáig repültek, Hellé pedig nagyon elfáradt, és amint az Európát Ázsiától elválasztó keskeny tengerszoroshoz értek, Hellé belezuhant az alattuk lévő tengerbe, s halálát lelte a habok között. Ettől kezdve nevezték a szorost [[Hellészpontosz]]nak,"Hellé tengerének"„Hellé tengerének”.

A kos a [[Fekete-tenger]] partjára, [[Kolkhisz]]ba röpítette Phrixoszt. A fiú itt hálából megmeneküléséért feláldozta a kost Zeusznak (a római mitológiában Jupiternek), a gyapjat pedig Kolkhisz királyának, [[Aiétész]]nek adta. Aiétész [[Arész]] (Mars) hadisten szent ligetében egy sárkánnyal őriztette az aranygyapjút. Az aranygyapjat [[Iaszón]] szerezte meg és az [[argonauták]] vitték vissza Hellászba.

* [[Alfa Arietis|α Arietis]]- ''Hamal'' ([[arab nyelv|arabul]]: birka), néha ''Elnathnak'' (arabul: "a szarvával öklelő" <ref>Joachim Herrmann: Csillagok, Magyar Könyvklub, Budapest [[1997]], Természetkalauz sorozat</ref> vagy "a szarvnak ütköző"<ref>{{Shcs}}</ref>) is nevezik 2,01 [[magnitúdó]]jú, [[Csillagászati színképosztályozás|sárga]] [[szín]]ű óriás, a távolsága 78 [[fényév]].