„Oreszt Adamovics Kiprenszkij” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: következő hozzáadása: es:Orest Kiprenski)
'''Oreszt Adamovics Kiprenszkij''' ([[orosz ábécé|oroszul]]: ''Орест Адамович Кипренский'') (Koporje falu, [[1782]]. [[március 13.]] – [[Róma]], [[1836]]. [[október 5.]]) a [[19. század]] első évtizedeinek kiemelkedő orosz portréfestője.
 
== Élete és művészete ==
A [[Szentpétervár|pétervár]]i kormányzóság [[oranienbaum]]i járásában, egy Koporje falu melletti birtokon született. Az anyakönyvbe egy jobbágylány házasságon kívüli fiaként jegyezték be, apja valójában a birtok földesura volt. Felvett családi neve a falu nevéből származik. Hat éves korában beadták a Művészeti Akadémia nevelőintézetébe, ahonnan közel tíz évvel később mint tehetséges tanulót felvették a történeti festészeti osztályba. Az akadémiát [[1803]]-ban fejezte be.
 
=== Pályakezdés ===
Első sikerét [[1805]]-ben ''Dmitrij Donszkoj legyőzi Mamajt'' című történeti tárgyú festményével aratta, melyet aranyéremmel tüntettek ki. Már pályája kezdetén mesterségbeli tudásról, az érzelmek mély megértéséről tanúskodik nevelőapját ábrázoló festménye, ''Adam Svalbe arcképe'' ([[1804]]). A képet jóval elkészülte után, [[1830]]-ban a [[nápoly]]i képzőművészeti kiállításon is bemutatták, és az osztatlan sikert aratott. Korai alkotásaihoz tartozik első ''Önarckép''e ([[1808]]) és több más portré, így barátja, A. R.Tomilov műgyűjtőről készített néhány vászna is.
 
[[1809]]-ben Szentpétervárról [[Moszkva|Moszkvába]] küldték, hogy segítsen a [[Vörös tér]]re tervezett ''[[Minyin és Pozsarszkij emlékmű]]'' elkészítésében. Az itteni pezsgő művészeti élet légköre, a [[Napóleoni háborúk|napóleoni háborús évek]] hangulata nagy hatást gyakorolt rá. F. V. Rosztopcsin magánképtárában neves nyugati festők képeit tanulmányozhatta, szalonjában pedig megismerkedett a kor neves íróival, költőivel, köztük Batyuskovval, Vjazemszkijjel és Zsukovszkijjal. Szinte megszállottan dolgozott. Je. P. Rosztopcsináról (1809), Je. V. Davidovról (1809), A. A. Cselisevről (1811) készített vásznai a moszkvai korszak legjobb alkotásai közé tartoznak.
 
[[1812]] márciusában visszautazott Szentpétervárra. A franciák elleni honvédő háború sok résztvevőjét grafikai portrésorozatban örökítette meg. Ebben az időszakban készült leghíresebb festményei között van ''D. N. Hvosztova portréja'' (1814), valamint a kor több híres költője, így K. N. Batyuskov (1815), V. A. Zsukovszkij (1816) és az állatmesék híres költője, I. A. Krilov arcképe is.
 
=== Itáliában (1816–1823) ===
Kiprenszkij munkásságának nagy ellentmondása, hogy miközben kitűnő arcképeket készített és művészetét elismerték, ő maga a portréfestést csak megélhetési forrásnak tartotta. Hivatásának a történeti festészetet tekintette és nagy történelmi tablók létrehozásáról álmodott. Miután a Művészeti Akadémia tanácsosa lett, [[1816]]-ban ösztöndíjjal [[Olaszország|Itáliába]] utazott, hogy tervét ott valóra váltsa. Az itáliai években hírneve csúcsára ért, egy ideig ő jelentette ott az orosz festészetet. A [[firenze]]i akadémia az [[Uffizi Képtár]] számára megrendelte a művész önarcképét ([[1819]]), ami nagy megtiszteltetésnek számított. Megrendelésekre egymás után készítette portréit. Egyik képének modellje ''(Mariucci arcképe)'', a kiskorú Anne-Maria Falcucci később a felesége lett. Mielőtt elhagyta Itáliát, Kiprenszkij kifizette a kislány pénzsóvár anyját, majd a gyereket elhelyezte egy kolostor panziójában. Áhított művészi célját azonban nem sikerült elérnie, történelmi tárgyú festményei nem keltettek különösebb feltűnést.
 
=== Újra otthon ===
[[1823]]-ban visszatért Szentpétervárra, de a hivatalos körök váratlanul hűvösen fogadták. Ebben a római orosz követség Kiprenszkijről küldött hírei is közrejátszottak. Szerencsére sikerült pártfogót találnia: N. D. Seremetyev palotájának egyik szárnyában kínált fel neki helyet, ahol berendezhette műtermét. Új alkotásaival, köztük pártfogóját ábrázoló portréjával a Művészeti Akadémia [[1824]]. évi kiállításán sikert aratott, tekintélye helyreállt, ám a következő évben befejezett nagyobb történeti tárgyú képét nem kísérte elismerés. A [[dekabrista felkelés]] bukása ([[1825]]) és az azt követő megtorlás igen érzékenyen érintette a művészt, akinek több ismerőse a bebörtönzöttek között volt. Ebben a periódusban festett ''Önarckép''e leplezetlen őszinteséggel mutatja be az öregedő, válsággal küszködő festő alakját. Kiprenszkijnek köszönheti az utókor [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] kitűnő, ma is legismertebb arcképét ([[1827]]). A költő rövid verssel mondott köszönetet a festményért.
=== Itáliában (1828–1836) ===
[[1828]]-ban ismét Itáliába utazott, ám ott korábbi sikerét már jórészt elfelejtették. Történelmi témájú újabb képére alig figyeltek fel, egyre nehezebben jutott új megrendelésekhez. Miután kemény munkával sikerült elegendő pénzt szereznie, végre valóra válthatta régi szándékát. Előbb áttért a katolikus hitre, majd 1836 nyarán feleségül vette fogadott lányát és több képének ihletőjét, Anne-Maria Falcuccit. Alig négy hónappal később azonban tüdőgyulladást kapott és maghalt, [[Róma|Rómában]] temették el.
 
=== Portrék ===
<gallery>
Fájl:Kiprensky shvabler.JPG| A. K. Svalbe (1804)
</gallery>
 
== Források ==
{{commons|Category:Orest Kiprensky}}
*[http://www.artonline.ru/encyclopedia/261 ArtOnline.ru művészi-információs portál (orosz nyelven)]