„Parabola (görbe)” változatai közötti eltérés

→‎Parabola és a fizika: rossz kép, megtévesztő szövegkörnyezetben
a (Bot: következő hozzáadása: zh-yue:拋物綫)
(→‎Parabola és a fizika: rossz kép, megtévesztő szövegkörnyezetben)
== Parabola és a fizika ==
A parabola nagyon sok fizikai jelenségben megtalálható. A legismertebb jelenség egy test hajításának parabolikus [[Ballisztika (kriminalisztika)|pályája]] állandó [[gravitáció]]jú térben, ha nem hat a [[közegellenállás|légellenállás]]. Ezt a jelenséget [[Galileo Galilei|Galilei]] fedezte fel a [[17. század]] elején, amikor kísérleteket végzett golyók lejtőn való legördülésével. A pálya parabola alakját később [[Isaac Newton]] az általa felállított [[Newton törvényei|mozgásegyenletekből]] levezetve magyarázta. Kiterjedt test esésekor, például műugró ugrásakor a test bonyolult mozgásokat végezhet, foroghat stb. de a test [[tömegközéppont]]ja parabolikus pályán mozog. A parabola pálya, mint a legtöbb esetben itt is csak közelítés. A légellenállás torzítja a pálya alakját, de ez kis sebességeknél elhanyagolható. Nagyobb sebességeknél ez az elhanyagolás nem megengedett, a [[ballisztika]] más hatásokat is figyelembe vesz.
[[Fájl:Coriolis effect11.jpg|300px|balra|bélyegkép|Forgó folyadék parabola alakú felszíne.]]
 
A [[kéttestprobléma|kéttestproblémánál]] például egy kisbolygónak a Nap gravitációs tere következtében fellépő mozgása folyamán is felléphet parabola alakú pálya. Az ilyen parabola alakú pálya speciális eset, és ritkán fordul elő a természetben. A [[hiperbola]] vagy [[ellipszis (görbe)|ellipszis]] alakú pályák sokkal gyakoribbak. A parabola alakú pálya az előbbiek határesete.
Forgási paraboloidok szintén gyakran előfordulnak a fizikában. A legismertebb példa a parabolikus tükör, mely fényt vagy más [[elektromágneses sugárzás]]t (például rádióhullámokat) a fókuszpontba gyűjt. A parabolikus tükröt i. e. 3. században [[Arkhimédész]] találta fel, aki a legenda szerint parabolikus tükröt szerkesztett, hogy megvédje [[Siracusa]] városát a [[Római Birodalom|római]] hajóhad támadása ellen úgy, hogy a nap sugarait a római hajók fedélzetére koncentrálta és így felgyújtotta azokat. A parabolikus tükröt a 17. században [[távcső|távcsövek]] készítésére is használni kezdték, a legnagyobb csillagászati távcsövek ma is tükrös teleszkópok. Ma parabolikus antennákat használnak elterjedten a [[mikrohullám]]ú és [[műhold|mesterséges holdakkal]] folytatott távközlésben.
 
Ha egy lapos, henger alakú tálba folyadékot öntünk, majd a tálat a függőleges tengelye körül egyenletes sebességgel forgatjuk, a folyadék a nehézségi erő és a forgás következtében kialakuló centrifugális erő együttes hatására olyan alakot vesz fel, amelynek a felszíne egy szabályos forgási paraboloid. Ezt az egyszerű jelenséget, folyadékként higanyt használva, nagy csillagászati távcsövek főtükreként is felhasználják. A tükröző felület fókusztávolsága a forgás sebességétől függ – a nagy nagyításhoz csak nagyon lapos görbület kell –, és a vízszintes folyadéktükörhöz irányítható segédtükrökkel juttatják el az égbolt megfigyelendő részletének képét. A módszer igen kényes a mechanikus rezgésekre, viszont elkerülhető vele a szilárd tükrök készítésének, csiszolásának, karbantartásának számos nehézsége, valamint a tükrök hőtágulásából eredő képtorzulás problémája.
A forgó folyadék felszíne szintén paraboloid alakot vesz fel. Ez a jelenség az alapja a folyékony tükör teleszkópok működésének.
 
== Lásd még ==