„Parabola (görbe)” változatai közötti eltérés

(→‎Parabola és a fizika: rossz kép, megtévesztő szövegkörnyezetben)
A parabola közelítést a [[függőhíd|függőhidak]] [[kábel]]einek alakjánál is használják. A kifeszített kötél pontos alakja ugyan [[láncgörbe]] szerinti, de kis belógások esetén jó közelítést ad a parabolával való helyettesítés is.
 
{{Képlink
Forgási paraboloidok szintén gyakran előfordulnak a fizikában. A legismertebb példa a parabolikus tükör, mely fényt vagy más [[elektromágneses sugárzás]]t (például rádióhullámokat) a fókuszpontba gyűjt. A parabolikus tükröt i. e. 3. században [[Arkhimédész]] találta fel, aki a legenda szerint parabolikus tükröt szerkesztett, hogy megvédje [[Siracusa]] városát a [[Római Birodalom|római]] hajóhad támadása ellen úgy, hogy a nap sugarait a római hajók fedélzetére koncentrálta és így felgyújtotta azokat. A parabolikus tükröt a 17. században [[távcső|távcsövek]] készítésére is használni kezdték, a legnagyobb csillagászati távcsövek ma is tükrös teleszkópok. Ma parabolikus antennákat használnak elterjedten a [[mikrohullám]]ú és [[műhold|mesterséges holdakkal]] folytatott távközlésben.
|link=http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://static.howstuffworks.com/gif/liquid-mirror-telescope-2.jpg&imgrefurl=http://science.howstuffworks.com/liquid-mirror-telescope.htm&h=268&w=400&sz=24&tbnid=w_WS3ChPOkBCJM:&tbnh=83&tbnw=124&prev=/search%3Fq%3Dliquid%2Bmirror%26tbm%3Disch%26tbo%3Du&zoom=1&q=liquid+mirror&hl=hu&usg=__3BIyeNRNCcRe5qH17NbU9XtJdQw=&sa=X&ei=czyLTfrTB46SswbllN2iCg&ved=0CDcQ9QEwAw
|hova=right
|képaláírás=A quebeci Laval egyetem 3,7 méteres folyadéktükre
|szélesség=120px }}
Forgási paraboloidok szintén gyakran előfordulnak a fizikában. A legismertebb példa a parabolikus tükör, mely fényt vagy más [[elektromágneses sugárzás]]t (például rádióhullámokat) a fókuszpontba gyűjt. A parabolikus tükröt i. e. 3. században [[Arkhimédész]] találta fel, aki a legenda szerint parabolikus tükröt szerkesztett, hogy megvédje [[Siracusa]] városát a [[Római Birodalom|római]] hajóhad támadása ellen úgy, hogy a nap sugarait a római hajók fedélzetére koncentrálta és így felgyújtotta azokat. A parabolikus tükröt a 17. században [[távcső|távcsövek]] készítésére is használni kezdték, a legnagyobbnagyobb csillagászati távcsövek ma is tükrös teleszkópok (a lencsének hátrányai vannak a tükörrel szemben). Ma parabolikus antennákat használnak elterjedten a [[mikrohullám]]ú és [[műhold|mesterséges holdakkal]] folytatott távközlésben.
 
Ha egy lapos, henger alakú tálba folyadékot öntünk, majd a tálat a függőleges tengelye körül egyenletes sebességgel forgatjuk, a folyadék a nehézségi erő és a forgás következtében kialakuló centrifugális erő együttes hatására olyan alakot vesz fel, amelynek a felszíne egy szabályos forgási paraboloid. Ezt az egyszerű jelenséget, folyadékként higanyt használva, nagy csillagászati távcsövek főtükreként is felhasználják. A tükröző felület fókusztávolsága a forgás sebességétől függ – a nagy nagyításhoz csak nagyon lapos görbület kell –, és a vízszintes folyadéktükörhöz irányítható segédtükrökkel juttatják el az égbolt megfigyelendő részletének képét. A módszer igen kényes a mechanikus rezgésekre, viszont elkerülhető vele a szilárd tükrök készítésének, csiszolásának, karbantartásának számos nehézsége, valamint a tükrök hőtágulásából eredő képtorzulás problémája.