„Herepei János (művelődéstörténész)” változatai közötti eltérés

Tanulmányait szülővárosában végezte, a [[Református kollégium (Kolozsvár)|református kollégiumban]] tett érettségi vizsga után 1910 őszén bölcsészettan-hallgatóként a magyar–történelem–régészet szakcsoportot választotta, de fényes előmenetele ellenére sohasem szerzett tanári oklevelet. Rövid olaszországi tanulmányútja után 1914 tavaszán az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] Érem- és Régiségtárában vállalt segédarcheológusi állást, melyet az [[első világháború]] okozta kényszerű megszakítással az 1920-as évek első harmadáig töltött be. Ezután a [[Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt.|Minerva Irodalmi és Nyomdai Rt.]] alkalmazottja és az [[Erdélyi Kárpát-egyesület]] Néprajzi és Népművészeti Gyűjteményének őre, 1938 és 1944 között a [[sepsiszentgyörgy]]i [[Székely Nemzeti Múzeum]] igazgatója. Itt a néprajzi részleg fejlesztését tekintette elsődleges feladatának, s munkatársaival főként [[Erdővidék]] népi műveltségének tárgyi emlékeit – a temetőket is beleértve – igyekezett megmenteni.

 

 

1945-től a [[Tolna megye|Tolna megyébe]] áttelepült [[csángók|csángó-székelyek]] között folytatta néprajzgyűjtő tevékenységét, azonban tervét, hogy számukra [[Bonyhád]]on tájmúzeumot alapítson, nyugalomba vonulásáig nem sikerült megvalósítania. A Somogy megyei [[Kajdacs]]ra húzódott, ahol a háborús pusztulást átvészelt adatgyűjtését rendezte. Elkészítette a kolozsvári [[Farkas utcai református templom]] történetét, mindkét Kelemen Lajos-emlékkönyvbe (1947, 1957) tanulmányt küldött. Az 1960-as évektől mint a [[szeged]]i [[József Attila Tudományegyetem]] irodalmi tanszékének tudományos munkatársa a [[Magyar Tudományos Akadémia]] támogatásával elkezdte a 17. század erdélyi szellemi mozgalmaira vonatkozó adatgyűjtésének sajtó alá rendezését.