„Dante-szimfónia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A zene |
a →A zene |
||
13. sor:
== A zene ==
A ''Dante-szimfónia'' kéttételes alkotás, hangszerelése mesteri, a nagyromantikus, a kromatikus, az újító Liszt alkotása. A tizenkétfokú rendszert használja, amivel előremutat a a 20. század elejének zenéjére. Ebben a művében (is) alkalmazza, tulajdonképpen elsőként a zenetörténetben, a csupa nagymásodból álló egészhangú skálát, amit majdan Debussy fog használni. Liszt maga úgy jellemezte ezt a skálát egyik tanítványának, Ingeborg Starknak, mint ''„minden korcs és szamárfülek számára félelmetes hangnemet”''.
#''' tétel, ''Inferno'''''
## szám, Lento:
## szám, Allegro frenetico (Quasi doppio movimento):
# tétel (Purgatorio)
Hamburger Klára összefogó véleménye Liszt művéről: ''„A Dante-szimfónia az érett, pályája delelőjére érkezett mester nagy alkotásainak egyike. Programzene, irodalmi alkotás ihlette, meggyőző erejű programzene, amely romantikus drámaisággal érzékeltet, láttat hangulatokat, érzelmeket.”''
A szimfónia hangszerelése: [[Vonós hangszerek|vonósok]], három [[fuvola]] (a harmadik alkalmanként [[piccolo]]), két [[oboa]], [[angolkürt]], két [[klarinét]], [[Harsona|basszusharsona]], [[Tuba (hangszer)|tuba]], [[üstdob]] (két előadó), [[cintányér]], [[Dob (hangszer)|nagydob]], tamtam, két [[hárfa]], harmónium. Az előadói apparátushoz [[szoprán]] szóló és női vagy fiúkar is tartozik.
| |||