„Ion Creangă” változatai közötti eltérés

Ion Creangă, a román nemzet legnagyobb mesemondója, falusi ember volt, akár [[Ioan Slavici]],. aA különbség kettejük közt az, hogy Creangă életkörülményei szegényesebbek voltak. Creangă olyan író volt (ahogy a franciák mondják, "qui sent le terroir"), aki a maga őszinteségében és egyszerűségében mutatja be a falusi világot, az ottani tájszólásokat beiktatva a szövegbe.

Creangă életét elsősorban a ''Gyermekkorom emlékei'' című önéletrajzi jellegű művéből ismerhetjük közelebbről. Apja: Ştefan a lui Petrea Ciubotariul, anyja: Smaranda Creangă volt. [[1847]]-ben kezdte az elemi iskolát szülőfalujában, Vasile a Ilioaei tanító kezei alatt. Később [[Botoşani]]ban tanult, majd [[Fălticeni]]ben kadétoskodott. Amikor már majdnem befejezte az iskolát, megszüntették az összenösszes papi neveldétpapneveldét a megyében, így Creangă [[Socola|Socolába]]ra került tanulni.

''„Kedves volt nekem apám és anyám, a fiú- és lánytesvéreim és a falu fiújaifiúi, gyerekkorom bajtársai, a szekerek, a tél, a nehéz napok, korcsolyáztam és szánkóztam, és nyáron főleg ünnepekkor énekelve és kurjongva, bejártam az erdőket és a mezőket, a szántásokat, a virágos mezőket és a dombokat, amikor a hajnal rámmosolygott. Ugyanúgy kedves volt nekem a fonó, a kalákák, a hórák, és a falu összes ünnepélye, amelyeken igen jó kedvvel vettem részt.”''

[[1855]] és [[1859]] között a papi neveldepapnevelde diákja maradt, majd ennek elvégeztével visszatért szülőfalujába. Jászvásáron megházasodott és itt lett pap a „Negyven szent templomában”. Azonban a papi hivatás nem igazán tetszett neki, ezért beiratkozott a jászvásári Vasile Lupu gimnáziumba. Miután elvégezte az iskolát, tanárként dolgozott [[Moldva]] fővárosában.

[[1871]]-ben a papi erkölcs és öltözék tiszteletben nem tartásával vádolták (kalapot hordott, és állítólag a templom tornyáról puskával lőtte le a varjakat) és kitiltották a papi közösségből. Ennek következményeként elveszítette tanári állását is. A következő években kereskedőként dolgozott, majd egy [[jászvásár]]i magániskola tanára lett. Később [[Titu Maiorescu]] visszadta neki a tanítói jogait. Később összebarátkozottÖsszebarátkozott [[Mihai Eminescu]]val, ennek következményeként tagja lett a ''Junimea'' mozgalomnak, aminek a vezetője [[Titu Maiorescu]] volt. A ''Convorbiri literare'' című folyóiratban meséket és elbeszéléseket közölt.

[[1887]]-ben felhagyott a tanítói pályával és nyugdíjba vonult. [[1889]] Szilveszterszilveszter éjszakáján halt meg egy [[Epilepszia|epilepsziás]] roham következtében.