„Csetneki csipke” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jogsértő |
nem jogsértő |
||
1. sor:
A csetneki "fehérnép" a 19. században elsősorban dohánytermesztéssel foglalkozott. A dohányipar az 1880-as években visszaesett. A felszabaduló női munkaerő képzésével a Szontagh nővérek egy - az európai divatnak megfelelő - csipke készítési kultúráját honosították meg. Így alakult ki a gömöri vert csipke mellett egy sajátos motívumvilágú csipkekészítési technika.
A Szontagh nővérek több évtizedes előkészületek után 1905-ben hozták létre háziiparukat, amely az ír horgolt csipke készítésének hagyományain alapult.
Az úrikisasszonyok a tervezéstől a készítésen át az értékesítésig tökéletesen kiegészítették egymást. Gyermekeik nem lévén, halálukig anyai szeretettel egyengették a Csetneki Magyar Csipke sorsát, amely sok tervezés és áldozatvállalás után vált igazi magyar csipkévé.
A Szontagh testvérek nem elégedtek meg az ír csipke készítési módszerének átvételével, ezért a magyar úrihímzés formáival gazdagították a motívumkincset. A csipkéket Aranka tervezte, míg az első mintadarabokat Erzsébet készítette.
1907-ben már 192 rajz csipkeváltozata készült el. Legfontosabb elemeik a karika, a cseresznye, a bajuszka, a cakkos kör, a kis és szárnyas gránátalma, a cakkos tulipán, a levél és a nagy zárt rózsa lettek.
A kezdetben horgolással hálózott felületek helyébe a sokkal légiesebb csipkeöltés vagy varrás lépett.
A Csetneki Magyar Csipke igen rangos elismerésekkel büszkélkedhet. Sok rendezvényen, kiállításon és vásáron mutatták be az érdeklődő közönségnek.
A jó ízléssel tervezett csipkék nemes kultúrkincsként ékelődtek be a kortárs műkedvelők tudatába.
| |||