„Bencés Obláció” változatai közötti eltérés

 
A [[II. Vatikáni Zsinat]] után 1968-ban találkoztak először különböző bencés kongregációhoz tartozó oblátusrektorok és rektornők abból a célból, hogy együtt gondolkozzanak az oblátusok közös jövőjéről. Az 1970-es második találkozón már oblátusok és obláták is csatlakoztak hozzájuk. Mint egyfajta konföderatív intézményt, ugyanebben az évben létrehozták a "Világi Oblátusok Munkaközösségét". Ez oblátusrektorokból, -rektornőkből áll. Rendszeresen tartanak üléseket, amelyekre oblátusokat küldenek az egyes kolostorok képviseletében. A koordináló munkát egy elnök látja el egy tanácsadóval együtt. Annak érdekében, hogy az oblátusok életében nagyobb hangsúlyt kapjon a Regula, az 1982-es ülés a világi oblátus elnevezést bencés oblátusra változtatta. Ezért lett a szervezet új neve is "Bencés Oblátusok Munkaközössége".
=== Magyarországon ===
 
Magyarországon a Bencés Obláció modern formáját Szunyogh Xavér Ferenc atya gondolta el. Számos segédkönyvet adott ki, népszerűsítő előadásokat tartott. A Kelenvölgyben lévő Szent Szabina kápolna az ő szolgálatával vált lelki központtá. A rend nagykáptalanja 1921 augusztusában elfogadta az oblátus-intézmény felállítását és még ebben a hónapban megtörtén az első beöltözés Komáromban. A 1930-as években a közösség létszáma meghaladta a 300 főt. A második világháború után a kommunista rendszer engedélyezte a pannonhalmi és győri bencés monostor továbbélését, de az oblációk működését nem. 1990 után szerveződött újjá a pannonhalmi, majd a bakonybéli és a tiszaalpári obláció. Jelenleg 130 körüli taglétszámmal rendelkezik a magyar Bencés Obláció.
 
== Tagság ==
Alapfeltétel, hogy a jelentkező katolikus, hitét élő személy legyen, akinek rendezett kapcsolata van az Egyházzal. Aki már szerzetesi fogadalmat tett, vagy harmadrendhez vagy hasonló közösséghez tartozik, nem lehet oblátus.