„Magyarországi nemzetiségek 1848–49-ben” változatai közötti eltérés

[[Magyarország]] népességének többségét a [[19. század]]ban már régóta a nem magyar nemzetiségű lakosság adta, a legnépesebb nemzetiségek a [[románok]], [[németek]], [[szlovákok]], [[szerbek]], [[horvátok]] és [[ruszinok]] voltak.<ref>{{cite book|title = Történelem III.|first=Géza | last= Závodszky| publisher = Nemzeti Tankönyvkiadó| city= Budapest| isbn=963 19 2311 8| pages = 118}}</ref> Ezen nemzetiségek különbözőképpen, általában nem is egységesen viszonyultak az '''[[1848-49-es forradalom és szabadságharc|1848-as magyar forradalomhoz és az azt követő szabadságharchoz]]'''. [[Erdély]]t leszámítva, ahol a románok és a [[erdélyi szászok|szászok]] a Magyarországgal való egyesüléstől addigi egyenjogúságuk elvesztését féltették, kezdetben általában támogatták a forradalom és az [[áprilisi törvények]] vívmányait. Később azonban a nemzetiségiek egy része különböző okok miatt szembefordult a magyar szabadságharccal, hozzájárulva annak végső vereségéhez.
 
Egy részük az 1848-as forradalom hatására elérkezettnek látta az időt saját nemzeti önállóságuk, vagy legalábbis részleges autonómiájuk eléréséhez.<ref>{{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 74}}</ref> A magyar kormányzat a [[Nemzet#Államzemzet|politikai nemzet]] elvének értelmében megtagadta az [[autonómia (szociológia)|autonómiát]], és így az [[Habsburg Birodalom|udvar]] a magyar szabadságharc ellen fordíthatta őket. Másik részük a [[jobbágyfelszabadítás]] ellenére megmaradó paraszti elégedetlenségekből kiindulva fordult a hatalom, vagyis Magyarországon a magyarság ellen. Fontos azonban megjegyezni, hogy voltak nemzetiségek, amelyek végig kitartottak a magyar ügy mellett, így például a [[ruszinok]], [[szlovénok]], [[svábok]] és [[bunyevácok]].
 
== A magyar kormány és a császári udvar nemzetiségi politikája ==
Névtelen felhasználó