„Kiegyezés” változatai közötti eltérés

Az osztrák és a magyar érdekek legélesebben az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] során kerültek összeütközésbe. Ekkor született meg a modern magyar nemzet. Az osztrák császári seregek az orosz cár segítségével győzedelmeskedtek a magyar honvédseregek felett, a fegyvert a magyar forradalmárok [[1849]]. [[augusztus 13.|augusztus 13-án]] [[Világos]] mellett rakták le. Az ezt követő időszakot a neoabszolutizmus korának szokás nevezni. A korszakot a rákényszerítés és a megtorlás jellemezte, Magyarország teljhatalmú parancsnokának, [[Julius Jacob von Haynau|Haynaunak]] a rémuralma (1849–1851), akit 1851. július 7-én Bach javaslatára hivatalából felmentettek. Az őt követő [[Alexander Bach]] osztrák belügyminiszter birodalmi központosítása (1851–1859) idején. Az állami felügyelet és a [[cenzúra]] erős volt, a gazdaságban jelentős változás nem mutatkozott, habár [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] a forradalom több vívmányát is helybenhagyta, így az [[ősiség]] és a [[jobbágy]]ság eltörlését.
[[Fájl:Ferenc József.jpg|bélyegkép|220px|[[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] fején a [[Szent Korona|Szent Koronával]]]]
[[Fájl:Deák Ferenc Kozmata.jpg|thumb|right|220px|[[Deák Ferenc]], a "haza„haza bölcse"bölcse”]]
1859-ben Ferenc József átvette a fővezéri posztot, de június 24-én a porosz-osztrák-olasz háborúban, a véres solferinoi csata elvesztése miatt Bach-ot hibáztatta, aki ezért kénytelen volt lemondani.<ref>[http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400569.htm Szilágyi: A magyar nemzet története - A Bach-korszak külpolitikája és a rendszer bukása.]</ref>
[[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] látta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ezért 1859. augusztus 22-én Ferenc József felmentette [[Alexander Bach]] belügyminisztert, rendszerét felszámolták, Magyarországon mind tartalmában, mind formájában visszaállították a történeti jellegű közigazgatást. [[1860]]. október 20-án kiadta az ún. [[Októberi diploma|októberi diplomát]], amely az országgyűlés visszaállítását helyezte kilátásba. Válaszul az [[esztergomi értekezlet]] a 1848. évi V. tc. alapján kérte az országgyűlés összehívását. [[1861]]. február 26-án az uralkodó kiadta az ún. [[februári pátens]]t, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt. Ezeket az 1861-ben újonnan összeült magyar országgyűlés feliratában nem fogadta el. Ezért Ferenc József ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett, [[Anton von Schmerling|Schmerling]] vezetésével (1861–1865). Ez a helyzet már lazábbnak mutatkozott az előzőnél, és a magyar nemesség is érezte, hogy most kell lépnie. Így [[Deák Ferenc]] a [[Pesti Napló]]ban közölte híressé vált „Húsvéti cikkét”, amelyben kinyilvánította az uralkodó felé a nemesség hajlandóságát a változásra. Erre a császár leváltotta Schmerlinget, és megkezdődtek a tárgyalások a két fél között. Eközben tört ki az [[porosz–osztrák–olasz háború]], amelyben az [[Osztrák Császárság]] vereséget szenvedett [[Porosz Királyság|Poroszországt]]ól, ennek eredménye is a kiegyezés felé hajtotta Ausztria érdekeit.
Névtelen felhasználó