|
A '''hangszín''' a [[hang]] egyikegy [[pszichoakusztika]]i jellemzője, ami minden olyan jellemzőt magába foglal, ami nem a [[hangmagasság]] vagy a [[hangosság]]. Gyakorlati szempontból a hangszín az, ami lehetővé teszi eltérő forrásokból (például más hangszertől) származó, de azonos magasságú hang megkülönböztetését. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például [[hegedű]]től, a [[cimbalom]]tól, az egyik vagy másik [[ember]]től származó, azonos [[hangmagasság]]ú (alap[[frekvencia|frekvenciájú]]) hangokat. A hangszínt fizikai értelemben leginkább a hang spektruma határozza meg, emellett kisebb részt az időtartama, esetleg időbeli változása is befolyásolhatja. leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a [[hangszer]]nél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek [[anatómia]]i jellemzői, a hangképzés módja.
Egy [[hang]] hallatán valójábanlegtöbbször sohasemnem egyetlen hangfrekvencia van jelen. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta szinuszos hangok nem,ritkán hanemkeletkeznek (kivéve például a fütty), csakinkább ''összetett'' hangok jönnek létre, sokféleségük is ebből fakad. Hallásunk viszont éppen e tulajdonságukat kihasználva, ''hangelemzés'' útján képes a hangokat hangszín alapján megkülönböztetni.
* Az összetett hang elemei zenei, tehát meghatározható magasságú hang esetén az [[alaphang]] és a vele együtt rezgő [[Felhangsor|felhangok]]. A legmélyebb, vagyis a legkisebb [[frekvencia|frekvenciájú]] rezgést nevezzük alaphangnak. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának egész számú többszöröse. Az alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, hangszínét, hogy a különböző felhangok milyen intenzitással vannak jelen.
* [[Zaj]]szerű, nem meghatározható hangmagasságú hang esetén nemperiodikus rezgéssel állunk szemben. Ennek hangszínét szintén összetevői, részhangjai határozzák meg, de ezek nem alkotnak olyan sorozatot, mint azt a zenei hangok esetében láttuk.
|
