„Szvjatoszlav Teofilovics Richter” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szöveg javítása |
|||
2. sor:
== Családja ==
Richter édesapja – ''Teofil Danyilovics Richter'' (1872–1941) – maga is zenész család sarja, tehetséges német származású zongoraművész, orgonista és zeneszerző. Édesanyja – ''Anna Pavlovna Moszkaljova'' (1892–1963) – nemesi, földbirtokos családból származott, a húsz évvel idősebb Teofil Richter volt a zongoratanára. Apja a bécsi konzervatóriumban szerzett diplomát, majd az odesszai konzervatórium tanára és a helyi német közösség templomának orgonistája lett. Később testvérét, Rudolfot 1938-ban a sztálini terror idején -mint a nép ellenségét- kivégezték. Teofilt, Richter apját 1941-ben hasonló váddal Odesszában hetvenévesen lőtték agyon. <ref>Apja tanította az odesszai német konzul gyerekeit zongorázni, és a két család között baráti viszony alakult ki. Ez okozta vesztét. A Belügyi Népbiztosság 1998-ban előkerült dokumentuma szerint az 1941. 10. 7-én kivégzett apját 1962. 02. 01-én, a [[Hruscsov]]-i enyhülés idején rehabilitálták.</ref>. Mindezt a háború alatt már Moszkvában élő Richter csak évek múlva tudja meg. Anyja és szeretője, egyben férje besúgója, ''Szergely Kondratyev'' a visszavonuló németekkel emigrálnak, és ''Schwäbisch Gmünd''-ben telepednek le.<ref>''Kondratyev'' eredeti neve ''Alfred von Ketterer'' volt, a bolsevik forradalom alatt nevet váltott. Majd a könnyebb németországi letelepedés érdekében felvette a Richter nevet, és azt terjesztette, hogy a már ott is többször turnézó, világhírű zongoraművész apja. Ez rendkívül megviselte Richtert.</ref>.
== Ifjúsága ==
8. sor:
A polgárháború idején a család széthullott, apja [[Odessza|Odesszába]]n kórházba került tifusszal, hozzá utazó anyja a kisfiút nagynénjénél, ''Tamara Pavlovna Dagmar''-nál hagyja [[Zsitomír]]ban, aki festő és könyv-illusztrátorként a festészetet szerettette meg vele. A család a forradalmi zűrzavar után [[1922]]-ben került össze Odesszában. A gyerek zárkózott volt (egész életében az is maradt) sokat rajzolt, és szívesen játszott szerepjátékokat<ref>''Dora'' címmel nyolcfelvonásos drámát írt kilenc évesen.</ref>, szüleivel állandó látogatói a város zenei előadásainak.
Hétévesen kezdett zongorázni, zongoratanár apja megpróbálta módszeresen tanítani. Fia azonban nem volt hajlandó zongoratechnikát tanulni. Inkább ''zenét olvasott'', lapról játszott, autodidakta volt <ref>Később sem játszott soha gyakorló darabokat, és soha nem tanított.</ref>. Előadás-darabokon ismerte meg a hangszert, ezért is alakulhatott ki páratlan zenei memóriája, és kottaolvasási, ''blattolási''<ref>''Das Blatt'' (német): lap. Zenedarab előadása előzetes gyakorlás nélkül, kottából (''lapról'').</ref> képessége. És talán innen ered a kották tartalmának korlátlan tisztelete, a művészetére végig jellemző pontos játék. Jó játékát segíti ideális alkata: robusztus alkatú, keskeny kézzel, hatalmasra nyúlt hüvelykujjal. Nyolcévesen kezd zongoradarabokat, tizenkét évesen operát komponálni, ekkor már ''Kondratyevtől'' (aki zenész volt, apja kollégája a helyi konzervatóriumban) zeneszerzést is tanul.
[[Wagner]]-rajongó apjától ismeri meg először az operáit, kilencévesen már a teljes [[Ring-tetralógia]] zongora-átiratát játszotta, opera-partitúrákat gyűjt, tizenkét évesen már száznál többet bírtokol. 1930 nyarától a tengerész-klubban zongorakísérő, a következő években zenél církuszban, revüben, fellépett gyárakban, kolhozokban és öregotthonokban. Soha nem próbál előtte, ahogy a mozikban némafilmek kísérőzenészeként is mindig improvizál. Odesszában szólistaként is többször fellép műsorokban, elsősorban opera-átiratokat játszik (Wagner és [[Verdi]] mellett [[Borogyin]], [[Muszorgszkij]], [[Csajkovszkij]] zenéjét). Tizennyolc évesen korrepetitori állást kapott a híres Odesszai Opera (az épület a bécsi közel pontos mása) balettkaránál. 1934. március 19-én adja első és egyetlen önálló koncertjét Odesszában, ahol [[Chopin]]-darabokat játszik.
30. sor:
Hruscsov alatt enyhülés következett be a szovjet külpolitikában, aminek első jele a kulturális csereegyezmény volt. Ennek keretében 1958 májusában Moszkvába érkezett a ''Philadelphiai Zenekar'', élén a világhirű vezető karmesterrel, [[Ormándy Jenő]]vel. Egy koncertjükön fellépett Richter is,<ref>Prokofjev ''5. zongoraversenyét'' játszotta</ref>, és Ormándy -akit lenyűgözött a játéka- kérte a szovjet kultuszminisztert, hogy engedélyezzék Richtert nyugatra utazni, élőben hallani a játékát (sokan ismerték már lemezről). Egy hónap múlva [[Leopold Stokowski]] Moszkvában szovjet zenekart vezényelt, ugyanezt kérte a szovjet vezetéstől<ref>Akkor zajlott az első, majd négyévenként ismétlődő Csajkovszkij verseny, ahol a zongora kategóriát aegy amerikai, [[Van Cliburg]] nyerte, aki egyből világsztár lett. Jogosan, Richter mint zsűritag a maximális pontszámot adta neki.</ref>.
Szovjet részről az állami zenei ügynökség, a ''Goszkoncert'' engedélyezte és szervezte a művészek külföldi fellépéseit. Az [[Egyesült Államok]]ba először Emil Gilelsz, majd David Ojsztah, Rosztropovics, [[Leonyid Kogan]] utazhatott, de Richtert ekkor még nem engedték. A Csajkovszkij-versenyen jelen volt ''Paul Moor'', a ''Time Magazine'' zenekritikusa, aki a szovjet zenészeket felléptető amerikai impresszárió, ''Salomon Hurok'' megbízásából több szovjet kulturális vezetőtől kérte Richter kiutazásának engedélyezését. Valamennyi illetékes azt válaszolta, hogy a művész beteg, kockázatos lenne a hosszú utazás. Eközben a versenyen résztvevő fiatal kínai hegedűs lelkendezve mesélt Richter akkori kínai útjáról.<ref>Bevett módszer volt ez. A [[Szolzsenyicin]] mellett kiálló [[Rosztropovics]] párizsi fellépését a szovjetek lemondták, az érdeklődő [[Yehudi Menuhin]] azt az indokot kapta, hogy infarktusa van. Felhívta érdeklődve feleségét, [[Galina Visnyevszkaja| Galina Visnyevszkaját]], aki elmondta, hogy a csellista egészséges, a [[Kaukázus]]ban koncertezik.</ref>. Richter első nyugati útjára, [[Finnország]]ba 1960-ban májusában utazhatott, és októberben az USA-ba indult két hónapos turnéra [[Le Havre]] kikötőjéből, a [[Queen Mary]] luxushajón<ref>Irtózott a repüléstől, csak végső esetben ült repülőre. Később repülőútjain gyógyszeresen elaltatták</ref>, két titkosszolga kíséretében. <ref>Első koncertjén, október 19-én a [[Carnegie Hall]]ban ott ült apja és mostohaanyja, de a tapsvihar után Richter elviharzott szállodájába taxival. Csak másnap szánta rá magát egy szótlan találkozóra.</ref>
Október 15-én [[Chicago]]ban lépett fel először, elmondása szerint előtte napokig nem evett, annyira zavarta, hogy szabadon választhatja meg, milyen zongorán akar játszani. A koncertet országos sorozat követte ([[Philadelphia]], [[Washington]], [[Boston]], [[Detroit]]), és a turné végén, már hatalmas érdeklődéssel várták [[New Yorkba. A [[Carnegie Hall]]ban (melyet 1891-ben [[Csajkovszkij]] fellépésével avattak) hat koncertet adott. Első koncertjén [[Beethoven]] ''Appassionátájával'' nyitott, a zenekart [[Leonard Bernstein]] vezényelte szokásos táncoló stílusában, amit Richter úgy jellemzett, hogy ''a koncert felét a levegőben töltötte''. A feszült szólista pedig túl gyorsan játszott, és néhányszor mellé is ütött.
44. sor:
Utolsó évtizedeiben kedvenc uticélja [[Japán]] lett, ahol 1970-től hat hosszú turnén szerepelt. 1969-től játszott ''Yamaha'' márkájú zongorán, amit annyira megkedvelt, hogy a gyár hangszerei és technikusa minden külföldi útjára elkísérték<ref>Hálából több ingyenkoncertet adott a zongoragyár dolgozóinak.</ref>. Tehetségesen tanulta a nyelvet, és járta be Japán nevezetes helyeit. Talán a legmaradandóbb kultusza Japánban tapasztalható, [[diszkográfia|diszkográfiájában]] fellelhetők olyan hang- és filmfelvételek, amelyeket japán kutatók szovjet, majd orosz archívumokban találtak, és csak japán kiadásban ismertek. Az [[NSZK]]-ban 1971-ben lépett fel első ízben.
1986-ban, hetvenegy évesen két hónap alatt 20 hangversenyt ad olasz körútján, és befejezésül további hatot (tíz nap alatt) [[Mantová]]ban, majd Dániában koncertezik, útba ejtve Bécset. Mindezt kocsival. Az év második felében különleges útra vállalkozott. Hosszú szibériai autóutat tett, majd [[Habarovszk]]ból Japánban hajózott, és az ottani koncertjei után autóval utazott vissza Moszkváig. E különös szibériai koncertturné során a térképen alig található kis településeken (''Velíkije Luki, Naumovó, Orehovo-Zujevo'', stb.) adott -fillérekért- koncerteket. Ez az év kimeríti, a következő évben kevesebbet vállal, 1989-ben szívműtéten esik át (''coronaria bypass'' műtét), ezt követően fellépései ritkulnak. Koncertjeit egyre gyakrabban elhunyt barátai<ref>Neuhaus, [[Paszternak]], [[Rubinstein]], [[Szaharov]], [[Kogan]])</ref> emlékére adja, [[Marlene Dietrich]] emlékének szenteli a berlini temetése napján (1992. május 6.) [[München]]ben adott koncertjét<ref>Richter 600 rózsát küldött a ravatalhoz.</ref>.
1995. elején európai turnéra indul: Spanyolország, Portugália, Ausztria, Németország, ahol több városban is fellép. Márciusában Bécsben (a ''Konzerthaus''ban, és másnap a helyi ''Yamaha''-központ dolgozóinak játszik, majd a szokásos ''Rolandseck'' jótékonysági koncerten<ref>.Többször fellépett a bonni Rolandseck pályaudvar nagycsarnokában szegény gyerekek javára</ref> és Brémában játszik. [[Lübeck]]ben zártkörű koncertet ad zenész-növendékeknek. Senki nem sejti, hogy ez utolsó fellépése. Bár ősszel még többszöri halasztás után egy hónapos japán turnéra indul, nincs ereje játszani, és fellépés nélkül visszafordul. Ekkor lemondja minden tervezett koncertjét.
52. sor:
Ötvenöt év alatt több mint négyezer koncertet adott. Különc volt, öntörvényű, remeteéletet élt. Telefon helyett táviratot használt, a koncertek végén az újságírók és az autogram-vadászok elől megszökött, díjakat nem vett át pódiumon. Gyakran mondott le koncerteket, néha maga ellenőrizte (vízmértékkel a zongora beállítását), máskor váratlan helyeken, rossz hangszeren ingyenes előadást adott. 1992-ben alapítványt hozott létre (''Richter Foundation''). Fellépésein évtizedekig kis műanyag rózsaszín homárt, később gyapjú bárány-figura volt kabalaként a zsebében. 1983-ban mumpsz-fertőzést kapott, zenei hallása fél hanggal feljebb csúszott, és fényérzékeny lett, majdnem sötét termekben lépett fel. Rengeteget olvasott, elsősorban orosz és francia klasszikusokat, és imádta a filmeket, de televíziót nem engedett a szobájába, mert ''árt az egészségnek''. Nyakában egy [[Szergej Rachmanyinov]] özvegyétől kapott görög, később egy kopt (egyiptomi keresztény) keresztet hordott.
1996. nagy részét Franciaországban tölti, ősszel ''Bruno Monsaingeon''<ref>A francia író, hegedűművész a 20. század számos nagy zenészéről -köztük [[David Ojsztah]], [[Glenn Gould]], [[Yehudi Menuhin]], [[Alban Berg]], [[Ránki Dezső]], [[Várady Júlia]], [[Kocsis Zoltán]]- készített dokumentum- és interjúfilmeket.</ref> [[Antibes]]-i villájában. 1997. első három hónapjában itt készít el egy több órás interjúszerű dokumentumfilmet Richterrel.
Majd visszatér Moszkvába, ahol 1997. VIII. 1-jén hunyt el. Moszkvai lakásán és személyes tárgyain (köztük [[Picasso]] egy képe) kívül vagyon nem maradt utána. Pénze nem volt, külföldi kezeléseit barátai finanszírozták, holott egy évente száznál több koncertet adó világhírű művész évi honoráriuma több millió dollár lehet. Richter nem tudta, kik kezelik bevételeit, ki fizeti számláit, mennyit kap a fellépésekért<ref>Életrajzírója ''K.A.Rasmussen'' arról ír, hogy a pénzügyek ''kezelője'' Nyina alkoholista színész unokaöccse, aki örökösként ma is a Richter
== Felvételei ==
| |||