„Mednyánszky Sándor Cézár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Mednyánszky László (festőművész) –> Mednyánszky László (festő)
defsort
4. sor:
Teológiai tanulmányai elvégzése után, [[1847]]. [[július 20.|július 20-án]] szentelték pappá. Hívatását [[Dévény]]ben, majd [[Zohor]]ban gyakorolta. Főrendként részt vett az 1847-48-as, utolsó rendi országgyűlésen. A franciaországi forradalmi események hatására kezdetben konzervatív politikai nézeteit feladta és egyre inkább a liberális eszmék hirdetőjévé vált. [[1848]] decemberében híveivel együtt gyűjtést rendezett a sebesült honvédek számára. [[1849]] januárjában csatlakozott [[Görgei Artúr]] feldunai seregéhez, és áprilistól a hadtest főlelkésze lett. A magyar hadsereg tábori lelkészeinek nem volt katonai rangjuk, de a csatatéren is jelen kellett lenniük, és gyakran a harcban is szerepet vállaltak. 1849. [[február 27.|február 27-én]], a [[kápolnai csata]] második napján Mednyánszky Cézár kereszttel a kezében vezette rohamra a Zanini gyalogezred katonáit. 1849. [[június 24.|június 24-én]] Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a minisztérium hadlelkészi osztályának igazgató tanácsosává.
 
A szabadságharc leverése után, 1849 augusztusában édesanyja rokonaihoz, Franciaországba menekült. Jó barátságban volt [[Teleki László]]val és [[Kossuth Lajos]] megbízottjaként a francia baloldallal tartott kapcsolatot. Távollétében a császári hadbíróság kötél általi halálra ítélte és nevét jelképesen bitófára szegezték. Az [[1850]]-es évek elején súlyos magánéleti válságba került, eljegyezte egy francia képviselő leányát és [[1851]]-ben kilépett a papi rendből.<!--Mivel ez nem egyezett anyja elképzeléseivel, ezzel súlyos anyagi helyzetbe is került.--> Hogy anyagi ügyeit rendezhesse, [[1853]]-ban kölcsönt vett fel és egy hajórakomány áruval [[Ausztrália|Ausztráliába]] indult. Az áru az úton tönkrement, ezért Ausztráliában aranyásással kezdett foglalkozni, de egy rablótámadás következtében bal karját elvesztette.

[[1854]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok]] érintésével visszatért Franciaországba. Sem magánéleti, sem anyagi problémái nem rendeződtek, ezért néhány év múlva öngyilkosságba menekült. Visszaemlékezéseit ''Báró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból'' címmel [[1930]]-ban adták ki [[Budapest]]en.
 
==Felhasznált források==
11 ⟶ 13 sor:
*{{ÚMÉL|4|627–628}}
 
{{DEFAULTSORT:Mednyanszky, Sandor Cezar}}
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai]]
[[Kategória:19. századi magyarok]]
[[Kategória:Magyar katolikus papok]]
[[Kategória:Öngyilkos személyek]]