„Mednyánszky Sándor Cézár” változatai közötti eltérés

A szabadságharc leverése után, 1849 augusztusában édesanyja rokonaihoz, Franciaországba menekült. Jó barátságban volt [[Teleki László]]val és [[Kossuth Lajos]] megbízottjaként a francia baloldallal tartott kapcsolatot. Távollétében a császári hadbíróság kötél általi halálra ítélte és nevét jelképesen bitófára szegezték. Az [[1850]]-es évek elején súlyos magánéleti válságba került, eljegyezte egy francia képviselő leányát és [[1851]]-ben kilépett a papi rendből.<!--Mivel ez nem egyezett anyja elképzeléseivel, ezzel súlyos anyagi helyzetbe is került.--> Hogy anyagi ügyeit rendezhesse, [[1853]]-ban kölcsönt vett fel és egy hajórakomány áruval [[Ausztrália|Ausztráliába]] indult. Az áru az úton tönkrement, ezért Ausztráliában aranyásással kezdett foglalkozni, de egy rablótámadás következtében bal karját elvesztette.

[[1854]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok]] érintésével visszatért Franciaországba. Sem magánéleti, sem anyagi problémái nem rendeződtek, ezért néhány év múlva öngyilkosságba menekült. Visszaemlékezéseit ''Báró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból'' címmel [[1930]]-ban adták ki [[Budapest]]en.

{{DEFAULTSORT:Mednyanszky, Sandor Cezar}}