„Szladits Károly” változatai közötti eltérés

→‎Tudományos pályafutása: nem egyedül írta a hatkötetes magánjogot, de ez amúgy közismert
(magyar jogtudós)
(→‎Tudományos pályafutása: nem egyedül írta a hatkötetes magánjogot, de ez amúgy közismert)
Diplomájának megszerzése után az Igazságügy-minisztérium törvény-előkészítő osztályán kezdett el dolgozni. Ilyen minőségében részt vett az 1901-es magánjogi törvénytervezet előkészítésében. 1908-ban magyar magánjogból egyetemi magántanárrá képesítették. 1917-ben a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]] kapott [[egyetemi tanár]]i kinevezést. A [[20. század]] első felének iskolateremtő személyisége a magyar magánjog-tudományban.
 
[[Grosschmid Béni]] követője volt a német–osztrák joghoz fűződő kritikus viszony tekintetében. Nem tartotta helyesnek annak teljes átvételét. Publikációs tevékenységének főbb jellemzői a gondos anyaggyűjtés, a részletes elemzés és az egyértelmű kifejezésmód volt. Tudományos munkásságának nagy jelentőségű eredménye a ''Magyar magánjog'' című gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és – az alapvető elméleti részek kidolgozásával – egyik társszerzője volt. Hatkötetes, számos társszerzőt felvonultató [[monográfia|monográfiájában]] (melynek szerkesztője és részszerzője volt) a [[második világháború]] előtti [[polgári jog]]ot elemezte.
 
Már egyetemi tanárként vett részt az 1928-as magánjogi törvénytervezet tíz éves előkészítésében, kidolgozásában. 1942-ben távozott az egyetemről. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett [[folyóirat]]szerkesztői munkássága is jelentős volt. 1914 és 1933 között a [[Jogtudományi Közlöny]] mellékleteként működő ''Magánjogi Döntvénytár'' című időszakos döntvénygyűjteményt szerkesztette, amely korának bírósági döntéseit publikálta, továbbá a ''[[Békejog és Békegazdaság]]'' című folyóiratot is 1920 és 1922 között. 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a [[hága]]i Állandó Nemzetközi Választottbíróságnak tagja volt.
Névtelen felhasználó