„Animizmus” változatai közötti eltérés

A [[hidaszta indiánok]] Észak-Amerikában azt állítják, hogy minden természeti objektumnak megvan a saját szelleme, pontosabban az árnyéka. Különösen a [[nyárfa|nyárfának]] tulajdonítanak szellemi erőket. A kelet-afrikai [[wanikák]] szerint, minden fának, de különösen a [[kókuszdiófa|kókuszdiófának]] megvan a maga szelleme. A [[sziámi]] szerzeteseknél pedig tilos egy fáról ágat letörni. Más népeknél csak bizonyos fák számítanak "lelkeseknek", általában a [[bükkfa]], [[tölgyfa]] szokott szentfának számítani. [[Afrika|Afrikában]] főleg a [[selyemgyapottfa]] számít szent-, lelkes fának: a [[Rabszolga-part]] [[eve nyelv|eve]] nevű törzsénél, az ebben a fában lakó szellemet ''Huntin''nak hívják. Gyakori szokás a szentfának bemutatott áldozatok, amelyek egyszerű szertartástól, egészen az emberáldoztig terjedtek: a [[Kangra-hegy]]ekben az volt a szokás, hogy egy öreg [[cédrusfa]] előtt minden évbe feláldoztak egy lányt.

 

 

A [[Nias-sziget]] lakói hite szerint, egy fa elpusztulásakor a belőle kiszabaduló szellem démonná válik.