„Appu és két fia” változatai közötti eltérés

kieg
(Új oldal, tartalma: „{{ékírás figy}} {{magyaros hettita}} Az '''Appu és két fia''' (vagy ''Appu-meséje'') címen ismert dokumentum hettita elbeszélés. Központi motívuma…”)
 
(kieg)
 
== Tartalma ==
[[Lulluva]] (<sup>[[Uru|URU]]</sup>''lulluwa=i̯a=šš'', vagy <sup>URU</sup>''lu-ul-lu-wa-ya-aš'' a [[Zagrosz]]ban) országában, annak ''Szudul'' (<sup>URU</sup>''šu-du-ul-um-ni-iš'') nevű városában élt Appu (<sup>[[Dis|m]]</sup>''ap-pu(-uš)'' {{ékírás|𒐕𒀊𒁍}}). Ez az ország [[Mezopotámia]] kapuja a Felső-Tengerre, azaz a [[Földközi-tenger]]hez, így a tengeri kereskedelem központja. A vagyon korabeli formái, a [[szarvasmarha]], a [[juh]], [[ezüst]], [[arany]] és [[lazurit|lapis lazuli]] gyűlt itt egy helyre. Appu gazdag volt, de gyermektelen, ezért boldogtalanságban élt. A gyermektelenség okát is megadja a mese, hiszen azt mondja, Appu és felesége „ruhában és csizmában alszanak egymás mellett”, ami arra utal, hogy szexuális életük egyáltalán nem volt.
 
Egy reggel Appu felkelt, magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napisten templomába, akit egy későbbi részletben [[Szippar]] napistenének nevez a szöveg. A Napisten letekintett az égből, meghallgatta Apput. Appu elpanaszolta, hogy vannak szarvasmarhái, juhai, drágaságai, de nincsen gyermeke. A Napisten azt tanácsolta neki, hogy menjen haza, igyon és aludjon, alvás után pedig legyen együtt a feleségével. És akkor kap egy isteni fiút. Appu hazatért, a Napisten az égben összetalálkozott a [[Tarhuntasz|Viharistennel]]. A Viharisten szintén panaszkodott a Napnak, hogy őt már kevéssé tisztelik az emberek. Dühösen beszélt, és húgához, a [[ninive]]i [[Istár]]hoz hasonlította magát, aki Ninivében (<sup>URU</sup>''ni-nu-u̯a'') megbecsült királynő, nem gúnyolják, kenyeret, húst és sört áldoznak neki.
A Napisten meghallgatta a Viharistent is, de az átkozódása miatt végül otthagyta. Ekkor a Viharisten látogatta meg Appu feleségét és tízszer hált vele együtt. Az asszony tíz hónap múlva fiút szült, aki a „Rossz” („Gonosz”) nevet kapta.
 
Újabb tíz hónap múlva még egy fia született, ezúttal a Napistentől, ennek az „Igaz” nevet adták. Appu fiai gazdagságban nőttek fel, de „Rossz” saját részt akart a vagyonból, kikérte a részét. Mikor a szülők elmentek (és/vagy meghaltak?), a vagyon felosztásakor az „Igaz” nevű rosszul járt: gyakorlatilag csak egy sovány tehenet kapott az ekéje mellé. A Napisten azonban megnyugtatta a fiút, hogy a tehénnel jobban járt, mint a testvér az ökörrel. Így is lett, a tehén tíz hónap múlva bikaborjút hozott a világra, amelyik felnövekedvén elbírta az ekét.
 
Ahogy a bikaborjú felnőtt és már ekét húzott, „Gonosz” megrigyellte „Igaz” szerencséjét, és részét követelte a bikából is, hiszen az apjuk vagyonából fele-fele illette meg őket. „Igaz” magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napistenhez. Elpanaszolta, hogy atyja házában „Gonosz” bátyja az osztozkodásnál egy rossz tehenet adott neki, aki bikaborjút szült, és amikor a bikaborjúból ökör lett, abból is követeli a részét, sőt elhajtotta az ökröt a saját házába. A Napisten ezután elment „Igaz” testvérrel „Gonosz” házába. Megkérték, vagy adja vissza az ökröt, vagy menjen velük [[Szippar]]ba.
* Archi, Alfonso (2007) ''Transmission of Recitative Literature by the Hittites'', Altorientalische Forschungen: Vol. 34, No. 2, pp. 185-203.
* Haas, Volkert: ''Geschichte der hethitischen Religion'', Brill, 1994. ISBN 9004097996
* {{cite book|title =A dictionary of ancient Near Eastern mythology|author =Gwendolyn Leick|publisher = Routledge|year= 1998|isbn= 0415198119 9780415198110|url=http://books.google.de/books?id=CeEZD-9L5ogC&lpg=PP1&ots=zXCFGr1zP-&dq=A%20dictionary%20of%20Ancient%20Near%20Eastern%20Mythology%20gwendolyn%20leick&hl=en&pg=PA11#v=onepage&q&f=false}} {{en}}
* Lorenz, Jürgen (2010) ''Mythologische Fragmente'', Altorientalische Forschungen: Vol. 37, No. 1, pp. 104-108.
* Siegelová, Jana: ''Appu-Märchen und Ḫedammu-Mythus'' (1971, [[Studien zu den Bogazkoy-Texten|StBoT]] 14.) ISBN 3-447-01323-0