„Dušan Makavejev” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: sv:Dušan Makavejev |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ausztrália –> Ausztrália (ország) |
||
48. sor:
=== Útkeresés vagy kifáradás? ===
A következő állomás [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]], ahol Makavejev leggyengébbnek tartott filmje, ''[[A Coca-Cola kölyök]]'' ([[1985 a filmművészetben|1985]]) készült [[Eric Roberts]] és [[Greta Scacchi]] főszereplésével. A kritikusok azt rótták fel (Magyarországon is), hogy a rendező ezúttal különösebb koncepció nélkül csipkelődik, hol a cowboy-mítoszon, hol az ausztrál provincializmuson, hol az amerikai típusú reklámokon stb., ezért helyzetgyakorlatokra esik szét a mű. A film elején egy felirat tudósít arról, hogy a Coca Cola-cég elhatárolja magát a produkciótól, és rosszmájú kritikusok szerint igazuk is volt. Az [[1980-as évek]] végén Jugoszláviában már más szelek fújdogáltak, mint másfél évtizeddel korábban, ezért Makavejev hazatért, hogy elkészítse a ''[[Kiáltvány]]'' ([[1988 a filmművészetben|1988]]) című filmjét. A téma és a hangvétel ismerős: a helyszín (a képzeletbeli) [[Kelet-Európa]] [[1920]]-ban, ahol szexuális forradalom készülődik, miközben a szereplők egy másfajta forradalomra, a látogatóba érkező király megölésére is szövetkeznek. Az idők változásával együtt járt, hogy ez a bizarr politikai szatíra már sem Keleten, sem Nyugaton nem háborított fel senkit, inkább csendes érdektelenségbe fulladt.
A megújulás lehetőségét az [[1993 a filmművészetben|1993]]-as ''[[A gorilla délben fürdik]]'' jelentette. A „történelmi burleszk” főszereplője egy szovjet tiszt, aki valahogy [[Berlin]]ben ragad a német újraegyesítés után, és nem igazán tudja, mi történik körülötte, mi lesz vele, aki egyik nap még a dicső szovjet hadsereg megbecsült tagja volt, másnap pedig egy múltból ottfelejtett kövület. Makavejev számos részletet vett át egy hírhedt szovjet propagandafilmből, [[Mihail Csiaureli]] ''Berlin eleste'' című [[1949 a filmművészetben|1949]]-es alkotásából. A slusszpoén: Makavejev hőse, Viktor Boriszovics nem más, mint Csiaureli hőseinek, Aljosának és a nyakába boruló bárisnyának, Natasának a fia. Vagyis egy legenda, maga az irrealitás, de Makavejev arra figyelmeztet, hogy múltunk, jelenünk és alighanem a jövőnk is ilyen irreális legendákra építkezik. Úgy tűnt, ezzel a filmjével Makavejev visszanyerte régi alkotóerejét és frissességét. Ennek ellenére azóta nem forgatott új játékfilmet, mert állítása szerint a filmiparban évek óta kedvezőtlenek a feltételek a kisebb költségvetésű, „másfajta” alkotások készítésére, mivel a szuperprodukciók uralják a mozikat. Ő azonban az olyan filmeket szereti, melyek elkészítése igazi kalandot jelent saját maga számára is, hiszen annyi váratlan dolgot kell figyelembe venni egy forgatás során, melyhez a forgatókönyv amúgy is csak kiindulópont, nem pedig megvalósítandó végcél.
| |||