„Hunok csatája” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
== A zene ==
[[Fájl:Liszt-kaulbach.jpg|bélyegkép|150px|Kaulbach Liszt-portréja]]
Lisztre jellemző, hogy szimfonikus költeményeit kevés témából építi fel. Így van ez a ''Hunok csatájá''val is, amelyben két téma a hunoké, kettő pedig a keresztényeké. Ezek közül az egyik a karakterüket jellemzi, a másik pedig a csatakiáltásokat adja. A hunok témája magyaros színezetű, ezzel a dallammal indul a darab. A keresztény téma [[Gregorián ének|gregorián dallamra]] épül ''(Crux fidelis)'' amelyet Liszt egy 1853-ban megjelent, ''Enchiridion chorale'' című gyűjteményből vett. Liszt egy levélben írta erről: ''„Az anyag zenei kívánalmai tették szükségessé, hogy a kereszténység napvilágát jelképező katolikus korális, a Crux fidelis viszonylag nagyobb szerepet kapjon, … és ezzel sikerüljön pregnánsan ábrázolnom a kereszt győzelmével való befejezést.”'' A kereszt jelképeként értelmezett szó-lá-dó forma Liszt számos művében előfordul (''[[Szent Erzsébet legendája]]'', ''[[Esztergomi mise]]'', ''[[Dante-szimfónia]]'', ''[[Via crucis (Liszt)|Via Crucis]]'' stb.), maga írta le, hogy ezzel a sorral a kereszténység jelképét szimbolizálja.
 
A szimfonikus költemény fojtott hangulatban indul, Liszt elő is írja a karmestereknek, hogy minden hangszernek kísérteties hangon kell szólnia. A darab negyedét az expozíció teszi ki, melynek első fele a hunok, a második része pedig a keresztények témáiból áll össze. Alaphangneme c-moll. A harc ábrázolása nagyjából a mű felénél ér véget, ezt követően már csak a haladást, a humanizmust jelképező keresztény motívumokból szövődik a darab. A mű befejezése grandiózus, hatásos, a teljes zenekaron ''fff'', azaz maximális hangerővel szól. Zenekritikusok szerint ez a befejezés túlságosan is hatásos, túlságosan külsődleges hatású, amit – nem csak ennél a műnél – az ilyen hatásokat kedvelő Wittgenstein hercegné hatásának tulajdonítanak.