„Újmoldova” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Látnivalók: nem működő, forrásként használt linkek kivétele
46. sor:
 
== Története ==
Már a [[Római Birodalom|rómaiak]] idején erőteljes [[réz]]-, [[vas]]-, [[ezüst]]-, [[arany]]- és [[ólom]]bányászat folyt az itteni hegyek alatt vájt aknákban. Közelében 1569-ben ''Szveti [[Arkangyal|Arhandjel]]'' nevű [[Szerb Ortodox Egyház|szerb]] kolostor működött.<ref>Engel Pál: ''A temesvári és moldovai szandzsák török kori települései (1554–1579).'' Szeged, 1996, 133. o.</ref> Ha megegyezik Újharammal, akkor a [[Duna]]-parton az 1610-es években épített [[palánkvár]]ába telepítették a régi Haram védőit, és a bánáti erősségek között az 1700-as években itt állomásozott [[Temesvár]] után a második legnagyobb, 190–232 fős helyőrség.<ref>Hegyi Klára: ''A török hódoltság várai és várkatonasága.'' 3. Budapest, 2007, 1417-1420. o.</ref> 1717-ben 32 házát lakták. 1718-ben a kamara német telepeseket költöztetett be, hogy újraindítsa rézbányászatát. 1724–25-ben [[Olténia|Olténiából]], a mai [[MehedinţiMehedinți megye|MehedinţiMehedinți megyéből]] bufánokat – román favágókat, szénégetőket, fuvarosokat – és cigányokat telepítettek a különálló telepként szervezett ''Baron''ba. Az 1738-as [[Oszmán Birodalom|török]] hadjárat idején Bosnyák elpusztult. 1740-ben új német telepesekkel és magánvállalkozók irányítása alatt indult újra a réz, ezüst és ólom bányászata. A német telep 1756-ben vagy 1775-ben olvadt egybe a románok által lakott Baronnal. [[Latin rítusú katolikus egyház|Római katolikus]] hívői 1756-ig [[Ómoldova|Ómoldovához]] tartoztak, azután 1773-ig a [[karánsebes]]i ferencesek gondozták őket, és csak akkor kaptak saját papot. Első templomukat 1780-ban építették, amit a későbbiekben többször újra kellett építeniük. Első [[Román Ortodox Egyház|ortodox]] temploma 1774 és 1777 között épült. 1773-ban újabb ausztriai és csehországi munkások érkeztek, majd 1778-ban megint németeket telepítettek be. A [[Határőrség]] szervezésekor a bányákra való tekintettel nem militarizálták. 1773 és 1788 között éves átlagban 280 [[tonna]] rezet bányásztak.
 
1788-ban lakossága elmenekült és a törökök fölégették, ezután 1803-ig szünetelt bányászata. 1819 és 1848 között a járványok és szárazságok miatt veszteséges volt a kitermelés. Német lakóinak többsége [[Szászkabánya|Szászkabányára]], [[Dognácska|Dognácskára]] vagy [[Oravicabánya|Oravicára]] távozott. 1848. augusztus 22-én négyszáz szerb fölkelő megtámadta. [[Asbóth Lajos]] őrnagy ötórás harc után [[Szászkabánya|Németszászkára]] vonult vissza, és a szerbek fölgyújtották a bányavárost. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt rontották össze rézbányáit is. A bányászatot 1856-ban a [[Osztrák (–Magyar) Államvasút-Társaság|StEG]] kezdte újra, de megváltozott profillal: vasércet, a [[kénsav]] és a [[Réz-szulfát|rézgálic]] előállításához szükséges anyagokat termelték ki.<ref>Véber Antal (szerk.): ''A Délvidéki Kárpát-egyesület kalauza.'' Temesvár, 1894, 300. o.</ref> 1858-ban kénsavgyárat alapítottak benne, ahol évi 1700–1800 tonna 60%-os kénsavat állítottak elő.
 
1873-ban [[Krassó vármegye|Krassó]], 1880-ban [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó-Szörény vármegyéhez]] csatolták, ahol járásszékhely volt. 1879-ben kohójánál 22, [[pirit]]bányájában 28, [[barnakőszén]]bányájában nyolc fő dolgozott.<ref>[http://epa.oszk.hu/02000/02000/00001/pdf/EPA02000_magyar_banya-kalauz_1881_039-047.pdf Guttmann Oszkár: ''Magyar bánya-kalauz.'' Bécs, 1881]</ref> A szocializmus évtizedeiben lendült fel ismét bányászata, amikor korszerű módszerekkel fejtették a réz- és [[molibdén]]tartalmú [[Porfir (kőzet)|porfirt]]. Lakossága az 1960-as években rövid időre majd kétszeresére duzzadt. 1968-ban kapott városi címet. Itt találták meg először a [[cianotrichit]] nevű ásványt. A bányászat a 2000-es évek második felében szűnt meg végleg.
 
Újmoldova borvidék központja is, melynek fajtái a [[cabernet sauvignon]], a [[pinot noir]], a [[merlot]], a [[nagyburgundi]], az [[Muskotály|ottonel muskotály]], az [[olaszrizling]], a [[királyleányka]], a fehér [[leányka]] és a [[sauvignon]].<ref>Csávossy György: ''Jó boroknak szép hazája, Erdély.'' Bp., 2002, 308. o.</ref>
 
1838-ban 3210 lakosából 2257 volt román, 560 német, 300 cigány, 58 szerb és 35 magyar.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Újmoldova