„A majdhogynem cselekmény nélküli történet humorforrása egyrészt az a fura féltékenykedésekkel tarkított »családi«„családi” élet, amelyben a két férfi főszereplő, (a homokosokhomoszexuálisok bárjának tulajdonosa és »[[primadonna|primadonnája„primadonnája”]]«) él, másrészt az a szemforgató erkölcsösködés viselkedés, amely éppen az előbb említettek jó szándékú, de kétbalkezes segítségével lepleződik le. Szellemes megoldások váltakoznak közepes színvonalú szokványötletekkel, olykor, például a film elején, még a rokoni kapcsolatokra vonatkozó késleltetett információ félrevezető hatását is felhasználja a rendező, Edouard Molinaro, akinek legnagyobb érdeme a jó színészválasztás és a találó környezetábrázolás. Nehéz sorrendet állítani a főszereplők között. Nincs is szükség rá.”<br>
