„Zólyomi Bálint” változatai közötti eltérés

Munkásságának középpontjában a [[növénytársulástan]] és az [[ökológia]] állott, elsősorban a sajátos növénytársulások ([[sziklagyep]]ek, [[láp]]ok, [[löszpusztagyep]]ek) kialakulásának története foglalkoztatta. Már korai, 1930-as évekbeli [[tőzegláp]]kutatásai során alkalmazta és később tökéletesítette a vegetációtörténeti [[pollenanalízis]] módszerét. 1931-ben ő írt elsőként részletes tanulmányt a keleméri Mohos tavakról (tőzeglápok). Kutatásai eredményeként 1942-ben kimutatta a közép-dunai flóraválasztót és felismerte a [[mikroklíma]]erek kialakulását elősegítő, ezzel a reliktum növénypopulációk fennmaradásának kedvező [[dolomitjelenség]]et. 1950-ben Soó Rezsővel együtt megindította Magyarország növényföldrajzi térképezési munkálatait. 1952-ben monografikus igénnyel összefoglalta Magyarország növénytakarójának változását a [[jégkorszak]]tól a recens időkig. Sokat foglalkozott az [[Alföld]] flórájának [[Borbás Vince]] nevéhez fűződő származási elméletével, az [[Ősmátra-elmélet]]tel is. Az elhúzódó és részleges lefedettségű növényföldrajzi térképezés eredményeként 1967-ben elkészítette magyarországi vegetációtérképét (1:1 500 000-es léptékben).