„Li Hung-csang” változatai közötti eltérés

'''Li Hongzhang''' (egyszerűsített kínai: 李鸿章; hagyományos kínai: 李鸿章; pinjin: Lǐ Hóngzhāng; Wade-Giles: Li Hung-chang) ([[Hefei]], [[Anhui]], [[1823]]. [[február 15.]] - [[Peking]], [[1901]]. [[november 7.]]) Csing korabeli kínai tábornok, tisztviselő, vezető politikus, diplomata, a ''"Kelet Bismarckja"''. Komoly erőfeszítéseket tett hazája modernizálásáért. Több fontos posztot is betöltött élete során, katonaként harcolt a [[Tajping-felkelés|tajping-felkelésben]], a [[niani felkelés]]ben, az [[Ópiumháború|ópiumháborúban]] és az [[első kínai–japán háború]]ban. Mikor Zhili alkirálya lett, a területen működő ipart és folyó kereskedelmet megpróbálta modernizálni. Diplomataként több híres és fontos külföldi politikussal találkozott.

Apja [[Zeng Guofan]] volt, egy befolyásos hivatalnok és politikus, emellett kiváló katonai parancsnok. Apja egy személyben volt a fiatal Hongzhang mentora is volt. Konfucista tanokat hallgatott és 1847-ben Jinshi fokozatot szerzett, ez volt a legmagasabb szint a vizsgáztatási rendszerben. Két évvel később felvételt nyert a Hanlin Akadémiára. Hongzhang 1844-ben kezdődött hivatalos pályafutása Zeng útmutatásait követve [[Peking]]ben. 1850-ben tört ki a [[Tajping-felkelés]], ami nagy vallási és politikai felfordulást okozott és a Csing-dinasztia létét fenyegette. Az apja által felállított hadseregben szolgált és harcolt a lázadók ellen. Mikor kitört az [[ópiumháború]] (1839-1842 és 1856-1860) saját maga által felállított egységekkel és a hozzá bérelt gőzhajókkal az ellenség ellen, de ez az akció nem sokat tehetett a fejlett nyugati nagyhatalmak elleni háborúban és azt az európaiak nyerték meg. 1859-ben Li átkerült Fujian tartományba, ahol "taotai" rangot kapott. [[Zeng Guofan]] tanácsára a császári udvar újabb hadsereget szervezett a tajpingok ellen Li Hongzhang vezetősége alatt, hogy segítse a hunani hadsereget. Li felszabadította [[Jiangsu]] tartományt, kivéve Nanking városát, de később Nanking is az ő kezére került. Mikor az európai hatalmak is beszálltak a konfliktusba, az országba érkező európai erők főparancsnoka [[Charles George Gordon]] lett. Li kapcsolata gordonnal egyáltalán nem volt felhőtlen. Ezt még savanyította a Suzhou átadásának a körülményei. Ugyanis Gordon egy egyezményt között a lázadó hercegekkel, hogy megkíméli az ő életüket Gordon, ha együtt működnek vele. Li azonban az egyezményt semmibe véve kivégeztette a hercegeket, feldühítve evvel Gordont. Igaz, Li tagadta, hogy ő adta ki a kivégzési parancsot. Az udvar megbízásából Hongzhang verte le a fáklyavivők (nian) Niani, Henani és Shandongi felkelését a katonáival 1866-ban. Egy évvel később nevezték ki alkirállyá Huguangban, ahol néhány évig maradt.

1870-ben nevezte ki az uralkodó Zhili alkirályává. Evvel együtt a diplomáciai karrierre is ívelt felfelé és bár felállítottak egy új Pekingi intézményt a nyugati diplomácia fellendítéséért, Li lett a leghíresebb a kínai diplomaták közül, ezért rengeteg nyugati hatalmassággal tárgyalt és ez is segítette, hogy több mint 25 évig ült a Zhili-i Főkormányzói székben. [[Tongzhi kínai császár]] halála után 1875-ben fegyveres katonákat vezetett a fővárosba és államcsínyt követett el, evvel a trónja emelve [[Guangxu kínai császár|Guangxu császárt]], [[Ce-hszi kínai császárné]] gyámsága alatt. 1886-ban a [[Kínai-francia háború]] idején szerződést kötött a franciákkal a békét illetően. Zhili alkirályaként rengeteg pénzt áldozott bele a birodalom megerősítéséért. Fegyveres alakulatok, hadseregek felállítására, a [[Port Arthur]] és a [[Taku vár]] megerődítésére és a haditengerészet építésére rengeteg pénzt fordított. A kereskedelemből jövő pénzből állította fel a [[Beiyang Hadsereg|Beiyang Hadsereget]] és a [[Beiyang Haditengerészet|Beiyang Haditengerészetet]]. Épített egy akadémiát és két haditengerészeti bázist is. Figyelemmel kísérte a [[Japán Birodalom]] modernizálódását, sikeres reformjait és jó megalapozottan félt attól, hogy a két birodalom összeütközésbe fog kerülni.

Az 1894-95-ös [[első kínai-japán háború]] idején a japánok ellen induló kínai erők, a [[Beiyang Hadsereg|Beiyang Hadsereget]] és a [[Beiyang Haditengerészet|Beiyang Haditengerészetet]] irányította, de az elavult fegyverzet és a Beiyang hadsereggel rivalizáló többi hadsereg segítsége nélkül a Beiyang erők vereséget szenvedtek. A háború miatt a [[Csing-dinasztia]] uralta Kína nagy fontosságú területeket vesztett el, mint például ekkor vesztette el [[Tajvan a Japán Birodalom részeként|Tajvant]] is.

====Utolsó évei és külföldi útjai====