„Kápolnai csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎A csata lefolyása: +pöltenberg-kép
61. sor:
Kápolnánál Dembiński a Máriássy-hadosztályt visszavonta a Tarna keleti, alacsonyabban fekvő partjára, s eltorlaszoltatta a folyón átvezető hidat. A község védelmét a Driquet-dandárra bízta. Máriássy János alezredes figyelmeztette Dembińskit, hogy nehezen védhetik meg Kápolnát, hiszen a túlpart uralkodik az innenső felett, ám a tábornok nem hallgatott rá. A Wyss-dandár valóban átnyomult a hídon, s a község nagy részét birtokba vette. Dembiński erre rohamra vezényelte a Driquet-dandár gyalogságát. A 44. és 47. zászlóalj, illetve a Zanini-zászlóalj két kísérletet is tett a község visszavételére.
 
A [[Psotta Móric]] őrnagy és [[Mednyánszky Sándor Cézár|Mednyánszky Cézár]] tábori lelkészfőlelkész által vezetett Zaniniak egészen a Tarnán átívelő kőhídig jutottak, itt azonban az ellenség gyűrűjébe kerülve a zászlóalj nagy része megadta magát. A két honvédzászlóalj rohamát a császári-királyi csapatok által megszállt, a falu keleti szélén álló kocsma ellen [[Máriássy János|Máriássy]] személyesen vezette. A két zászlóalj be is vette a kocsmaépületet, amelyet ezután a 44. zászlóalj szállt meg. A Zanini-zászlóalj fegyverletétele után azonban az egész Wyss-dandár erre a két zászlóaljra zúdult, s kiűzte a honvédeket a kocsmából. Máriássy még egy kísérletet tett a visszavételre, de aztán kénytelen volt visszavonulni Kerecsend felé. Az ellenség támadása azonban itt el is akadt, s Windisch-Grätz a községtől északra, [[Tófalu]]n át próbálta megkerülni a magyar csapatokat, hogy visszaűzhesse őket.
 
[[Kép:SzemereBertalan.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|[[Szemere Bertalan]] miniszterelnök. A csata után [[Görgey Artúr|Görgeit]] nevezte ki fővezérré]]