„Rezervációs ár” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ND (vitalap | szerkesztései) a pontosítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
A rezervációs ár valamivel szakszerűbb definíciója így hangzik: ''A rezervációs ár egy jószág azon ára, amely mellett a fogyasztó számára a jószág megvásárlása közömbös a nem megvásárlásával.''
A fogalom megnevezése az [[árverés]]ekre utal, ahol azonban furcsa módon nemcsak a vásárlással, hanem az eladással is kapcsolatban van. Az a személy – az ''eladó'' –, aki valamely tulajdonában lévő jószágot elárvereztet, megállapítja azt a ''minimális'' árat ('''kikiáltási ár'''), amely mellett még ''fenntartja'' ([[angol nyelv|angolul]] ''reserve'') magának a jogot, hogy a jószágot visszavásárolhassa. Vagyis ha az árverésen a jószág az eladó rezervációs ára ''alatt'' kel el, akkor neki joga van azt visszavásárolni (hiszen különben veszítene az ügyleten).
A rezervációs árat, ha az egy pótlólagos jószágegységre vonatkozik, ''határhaszonnak'' is nevezhetjük. A [[neoklasszikus közgazdaságtan]] előfutára, [[Hermann Heinrich Gossen]], valamint az elmélet teljes kidolgozója, [[Alfred Marshall]] a fogalmat még csak ezen a néven használta. [[Gossen törvényei|Gossen I. törvénye]] kimondja a „csökkenő élvezetek elvét”, vagyis hogy minél több egységet fogyasztottunk már el egy adott jószágból, annál kisebb a jószág határhaszna (tehát egy új, pótlólagos jószágegység rezervációs ára).
| |||