„Ahmad ibn Abi Jaakúb al-Jaakúbi” változatai közötti eltérés

Földrajzi tárgyú műve a [[891]]-ben, Egyiptomban befejezett „Az Országok könyve” ''(Kitáb al-buldán)'' az iszlám világ mellett a törökök és núbiaiak területeit írja le, a Bizáncra, Kínára és Indiára vonatkozó részei nem maradtak fenn. Bagdadból kiindulva előbb a keleti tartományokról ír, majd nyugat felé haladva egészen a [[Magreb]]ig jut. A könyvben saját, utazásai és államigazgatásban töltött évei során szerzett tapasztalatait, illetve helyi lakosoktól származó, megbízható értesüléseket használt fel. A könyv a 9. század második felének fontos topográfiai, illetve igazgatás- és gazdaságtörténeti forrása. [[1896]]-ban adták ki.

Röviden „Történelem” ''(Taríh)'' címen ismert világtörténeti összefoglalója, amely a legkorábbi ilyen jellegű munkák egyike. Két részből áll: az elsőben a leírja teremtést és a különféle népek – zsidók, asszírok, görögök, rómaiak, kínaiak, indiaiak, perzsák és mások – történetét, a másodikban pedig az arabok és az iszlám történetét közli. [[Mohamed próféta]] terjedelmes életrajzát követően kalifánként haladva tárgyalja a történelmet egészen [[al-Mutamid kalifa|al-Mutamid]] (870-892) uralkodásáig bezárólag. Előszeretettel idéz beszédeket, illetve közöl listákat (pl. az egyes uralkodókhoz kötődő [[ulema|vallástudósokról]]). Forrásait nem jelöli meg, de az első kötetnél szemmel láthatóan támaszkodott a [[Biblia|Bibliára]] és az apokrif iratokra, később pedig az [[Alidák]] és az [[Abbászidák]] közé tartozó személyektől is szerzett értesüléseket. [[1883]]-ban adták ki.

Egy kisebb történeti jellegű munkája is ismert, amely Az„Az emberek hasonlóságai a korukhozkorukhoz” ''(Musákalát an-nász li-zamánihim)'' címet viseli. Ebben azt vizsgálja, hogy az egyes kalifák alattvalói mily módokon utánozzák uralkodójuk viselkedését. Az uralkodónként haladó könyvben az utolsó említett uralkodó [[al-Mutadid kalifa|al-Mutadid]] (892–902). [[1972]]-ben adták ki.