„Tatai vár” változatai közötti eltérés

[[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] 1426-ban a [[Rozgonyi család|Rozgonyiak]]nak zálogosította el a várat, akiktől csak [[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás király]] váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470-80-as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal. Mátyás halála után a várat fia, [[Corvin János]] örökölte, akitől [[1494]]-ben [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló király]] szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen. A [[mohácsi csata]] ([[1526]]) után [[Tata]] a [[Győr]] védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos vára volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal. A [[Oszmán Birodalom|török]] rövid időre [[1558]]-tól [[1566]]-ig elfoglalta. Amikor visszakerült a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését. A vár átépítése [[Süess Orbán]] tervei szerint [[1568]]-[[1577]] között valósították meg. A [[16. század]]i haditechnikának megfelelően ó-olasz rendszerű bástyák: a dél felé néző Ferrandó, a keleti sarkot védő Rosenberg és az észak felől várható támadást kivédő úgynevezett Kecskebástya. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakállú alakjára utal. A nyugati negyedik bástyát megjavították és meghagyták a [[16. század]] közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az [[Öreg-tó]] vizével elárasztott vizesárokkal vették körül. A [[Bécs ostroma (1683)|Bécs ostromára]] ostromára vonuló [[Kara Musztafa]] [[Vezír (török)|nagyvezír]] [[1683]]-ban felrobbantotta a várat. [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császár]] általános várrombolási rendeletének végrehajtását ([[1702]]) a [[Rákóczi-szabadságharc]] megakadályozta. [[1727]]-ben a [[tata]]i uradalmat [[Esterházy József (országbíró)|galánthai gróf Esterházy József országbíró]] vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, [[Fellner Jakab]] által [[1755]]-ben épített vörös [[márvány]]keretes kapubejáró és a vizes árkon átvezető négynyílású híd, a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy börtöncellákkal ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek, börtönkápolnával. Az [[Esterházy család]] levéltára, gyűjteményei kerültek az épület emeleti részeire, míg a földszinten lóistállót alakítottak ki. [[1805]]-ben még további öt áristomot (börtönöket) alakítanak ki. A [[19. század]]ban tűz pusztított a várban. [[1815]]-ben végeznek a várépület megmaradt szárnyán a romantikus stílusú átalakításokat. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készülnek a jellegzetes [[neogótika|neogótikus]] ablak és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz. A déli oldalra, a teraszhoz kapcsolódóan az angolkertben is tevékenykedő [[Charles Moreau]] [[építész]] tervei alapján egy kis zárt erkély is épül. [[1821]]-ben a várudvaron új kápolnát építtetett, amiben [[1848]]-ig miséztek a raboknak. [[1891]]-ben a [[tata]]i [[angolok|angol]] kolónia tagjai elkérték, és megkapták a kápolnát [[Church of England|anglikán]] templomnak. [[1896]]-[[1897]]-re nyerte el az udvari front a mai képét. Az ekkor [[Tata|Tatán]] és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és itáliai gótikát idéző módon, építették át az emeleti ablakokat is. Az épület belsejében új lépcsők és boltozatok készültek a [[20. század]] elején. Ez a munka széles körben ismerté tette, de nem használt a történelmi hitelének. [[1945]]-ig az Esterházy család tulajdona volt.