„Gorizia” változatai közötti eltérés

A település a prehisztorikus időkben már létezett, a kis falu az Isonzó egyik gázlójára épült. A településtől nem messze feküdt az [[Aquileia]] és [[Emona]] ([[Ljubljana]]) közti kereskedelmi út, melyet a Római birodalom fénykorában építettek meg. A település nevének első említése egy [[1001]]. [[április 28.|április 28-án]] lejegyzett oklevélen szerepel: ''„quae sclavonica lingua vocatur Goritia''”. Az oklevél egy birtokadományozást tartalmaz, mely szerint [[III. Ottó]] [[II. Giovanni]]nak és a veriheni grófnak, [[Friuli Eppstein]]nek adja át a földterületet. A 11. században a város két részből állt: kiépült egy kormányzói várnegyed, felsőváros, mely az adminisztratív teendőket végezte és a felsőváros körül kialakult az alsóváros mely magából a faluból, lakónegyedből állt, így szerepe nagyrészt kereskedelmi jellegű volt.

 

[[Fájl:Chiesasantignazio.jpg|bélyegkép|balra|120px|A [[Loyolai Szent Ignác|Szent Ignác]] templom]]

A 16. században [[Gorizia (megye)|Gorizia megye]] a [[Habsburg Birodalom]] tartományává vált, a [[Belső-Ausztria|Belső-Ausztriához]] sorolt Görz és Gradisca grófság részeként, a mai [[Szlovénia]] nagy részével együtt. A 18. század közepére a városban már törvénykezési székhely működött, ekkortól indult el a város modernizálása, barokk épületek építése. A városban katedrálist építettek, [[zsinagóga]] épült, a 18. század végére a település kulturálisan és etnikailag sokszínűvé vált. [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napoléon]] hódításai következtében egy rövid időre francia fennhatóság alá került a város, mint az [[Illíriai tartomány]] része. Miután a terület visszatért a Habsburg Birodalomhoz, a város az [[Illíriai Királyság]] része lett, egészen [[1849]]-ig, mikor létrehozták az [[Osztrák Tengermellék]] ''(Küstenland)'' tartományt, amely a [[Habsburg Birodalom]] délnyugati részén húzódott az [[Isonzó]] völgytől az [[Isztriai-félsziget]]ig. Az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] idején Görz városát az „ausztriai [[Nizza]]” néven emlegették, köszönhetően annak, hogy a 19. század végére az osztrák arisztokrácia nyaralóhelyévé vált.

 

=== A város története 1945-től ===

[[Fájl:Palazzo Cronberg.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|A Cronberg-palota]]

A [[II. világháború]] alatt Gorizia a Német Birodalom része lett, [[1945]]-ig, amikor a szövetségesek szállták meg a területet, akik [[1947]]-ig katonai kormányzást vezettek be. A város [[1947]]-ben tért vissza [[Olaszország]]hoz, leszámítva néhány külső kerületet (Salcano, San Pietro), melyeket Jugoszláviához csatoltak, így kialakult egy városon belüli nemzetközi határ. A régi vasútállomás egyik része Olaszországhoz, míg a másik része [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]] tartozott. [[1948]]-ban a város elcsatolt keleti területein [[Josip Broz Tito]] építkezéseket kezdett, így kialakult egy önálló kisváros: [[Nova Gorica]]. Annak ellenére, hogy a határ Gorizia városban húzódott, nem beszélhettünk olyan helyzetről mint az egykor szintén megosztott [[Berlin]] esetében, Jugoszlávia és Olaszország kapcsolata barátságos volt a [[II. világháború]] utáni években. [[Jugoszlávia]] szétesése idején a tagköztársaságból elsőként kivált [[Szlovénia]] lett a továbbiakban határos a várossal.

 

== Látnivalói ==

* A legfontosabb templom Gorizia városában a '''[[Loyolai Szent Ignác|Szent Ignác]] templom''', melyet a [[jezsuiták]] építettek [[1680]]-[[1725]]-ig. Az egyhajós templomot számos szobor díszíti, itt festette meg Szent Ignác dicsősége című freskóját [[Cristoph Tausch]] festő is.

* A '''Lantiari grófok házában''' egykor császárok és pápák is megszálltak.