„Pukánszky Béla (irodalomtörténész)” változatai közötti eltérés

(1895–1950) irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új cikk
(Nincs különbség)

A lap 2011. május 2., 20:25-kori változata

Pukánszky Béla (Pozsony, 1895. december 22. – Budapest, 1950. október 26.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Pályája

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána német nyelvi lektorként működött. 1927-től magántanár, 1936-tól a budapesti tudományegyetemen a német irodalomtörténet tanára volt. 1932-ben az MTA levelező tagja lett. 1941. április 26-án a debreceni egyetem német tanszékének élére nevezték ki, és haláláig az egyetem professzora maradt. Német irodalomtörténetet és német nyelvtant is tanított. Az 1947/48-as tanévben a Bölcsészettudományi Kar dékánja, a következő tanévben az egyetem rektora volt. 1947-től felesége, Pukánszkyné Kádár Jolán nyug. levéltárnok, a neves színháztörténész is előadásokat tartott az egyetemen.

1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, és azt csak negyven évvel később – jóval halála után –, 1989-ben állították vissza.[1]

Pukánszky Béla egyik legfőbb érdeme, hogy a tudomány megkaphatta a magyarországi német irodalom történetének rendszeres feldolgozását. A példás körültekintéssel kidolgozott mű biztos alapul és szilárd kiindulópontul szolgált minden további részletes kutatás számára.

Főbb munkái

  • Herder hazánkban (Budapest, 1918)
  • A magyarországi német irodalom története (Budapest, 1926)
  • A százéves magyar irodalomtudomány (Szeged, 1928)
  • A német irodalom kis tükre (Budapest, 1930)
  • Hegel és magyar közönsége (Budapest, 1932)
  • A mai osztrák irodalom (Budapest, 1937)
  • Német polgárság magyar földön (Budapest, 1940)
  • Erdélyi szászok és magyarok (Budapest, 1942)

Források

  1. Meghal Pukánszky Béla irodalomtörténész. Mult-kor.hu. (Hozzáférés: 2011. április 25.)

Külső hivatkozások