„A tiszta ész kritikája” változatai közötti eltérés

[[Immanuel Kant|Kant]] műve a [[felvilágosodás]] utáni filozófia két irányzatának, a racionalizmusnak és az [[empirizmus]]nak a meghaladását jelenti. A racionalizmus szerint a megismerésben elsődleges az emberi gondolkodás, a kiindulópont az emberi tudat. [[René Descartes|Descartes]] pl. úgy véli, ha a radikális kétely állapotába helyezkedünk, és valami abszolút bizonyos pontot keresünk, minden megkérdőjelezhető, kivéve azt, hogy aki ezt a kérdést felteszi, az közben gondolkodik, tehát létezikvan. (Erre utal Descartes híres aforizmája, a „[[Cogito ergo sum]]”, vagyis a „Gondolkodom, tehát vagyok”. Az elsődleges viszonyulási pont tehát az ember számára a saját gondolkodása. A racionalizmus elsősorban német és francia nyelvterületen terjedt el. Az empirizmus ezzel szemben a tapasztalat elsődlegességét hangsúlyozza: a tudatban eredendően nincs semmiféle idea, minden a külvilágból, a tapasztalatból kerül oda. Kant viszont úgy gondolja, a külvilág tárgyai léteznek, de semmit nem tudunk arról, hogy valójában milyenek azok. Csak azt tudhatjuk, hogy a mi számunkra hogyan jelennek meg. Kant szerint ezért az a legfontosabb feladat, hogy megismerjük, feltárjuk a saját megismerőrendszerünket.