„Kétvágányú vasúti pálya” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:BpDelipu alagut (deli kapuzat).jpg|bélyegkép|Kétvágányú vasúti pálya a [[Budapest-Déli pályaudvar]] alagútja előtt]]
Egy adott [[vasútvonal]] kapacitásnövelésének egyik hatékony módja, hogy a nyíltvonali [[vasúti pálya|vasúti pályában]] szaporítják, legtöbbször megkettőzik a vágányok számát. Növekvő vasúti forgalom mellett számos meglévő vasúti pályát kétvágányúra bővítenek, illetve a várható forgalomnagyság alapján eleve kétvágányúra terveznek és építenek meg. Egyes egyvágányú vasútvonalak esetében csak bizonyos, átbocsátóképesség szempontjából szűk keresztmetszetű állomásközöket kétvágányúsítanak (Pl.: a [[Cegléd–Szeged-vasútvonal|Cegléd-Szeged-vasútvonal]]on a [[Városföld]]-[[Kiskunfélegyháza]] állomásköz).
Növekvő vasúti forgalom mellett számos meglévő vasúti pályát kétvágányúra bővítenek, illetve a várható forgalomnagyság alapján eleve kétvágányúra terveznek és építenek meg.
Egyes egyvágányú vasútvonalak esetében csak bizonyos, átbocsátóképesség szempontjából szűk keresztmetszetű állomásközöket kétvágányúsítanak.
 
== Történet ==
A vasút korai időszakában, így az [[Egyesült Királyság]]ban a gőzüzemű vasútvonalakat többnyire két vágánnyal építették, ugyanis a [[távíró]] feltalálása előtt igen nehézkes volt az értekezés a szolgálati helyek között. Az angol ''Kereskedelmi Tanács'' nem is tekintette befejezett vasútvonalnak az egyvágányúakat.
 
Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban viszont a nagy távolságokra való tekintettel célszerűbb és olcsóbb volt egyvágányú vasútvonalakat kiépíteni. Így azonban az amerikaiak kénytelenek voltak az egyvágányú vasúton a pályakapacitás legjobb kihasználása mellett is biztonságos forgalmi rendszert kifejleszteni. A távírókészülék alkalmazása és a ''vonatkövetési rendszer'' bevezetése kellőképpen javította a vasútvonalak átbocsátóképességét.
18 ⟶ 16 sor:
== Forgalom ==
Vasútforgalmi szempontból a kétvágányú pályán, néhány kivételtől eltekintve, a jobb vágányt nevezik ''helyes vágánynak'', a másikat ''helytelen vágánynak'', függetlenül attól, hogy a kezdő- vagy a végpont felé tekintünk.
 
Kétvágányú pályán a vonatforgalmat legtöbbször a helyes vágányon bonyolítják le, azonban esetenként a vonatközlekedés történhet a helytelen vágányon, mint például vágányzár vagy célszerűségi ok miatt. A menetrend készítése során is tervezhetnek vonatközlekedést a helytelen vágányra, ilyen például a nyíltvonali vonatelőztetés.