„Kopp Elemér” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
A [[budapest]]i [[Műegyetem]]en vegyészmérnöki oklevelet és doktori címet szerzett (1916). Vegyészmérnök a [[botfalu]]si cukorgyárban, majd 1923-tól Páter Béla meghívására a kolozsvári Gyógynövény Kísérleti Állomás munkatársa, utóbb utolsó igazgatója. 1949-től a marosvásárhelyi [[OGYI]] farmakognóziai tanszékének vezetője, ő létesítette az intézet [[gyógynövény]]kertjét.
Úttörő munkát végzett a gyógynövények vizsgálatában, figyelme kiterjedt a termesztés és begyűjtés, az értékesítés gyakorlati vonatkozásaira is. Foglalkozott a gyógynövények alaktani sajátosságaival, előfordulásával [[Románia]] flórájában, hatóanyagaik mennyiségével. Vizsgálta a [[kömény]] (1927), [[angyalgyökér]] (1928), [[muskotály]], [[zsálya]] (1929), [[koriander]] (1929), [[rózsa]] (1931), [[borsmenta]] (1938) illóolaját. A marosvásárhelyi évek alatt jelentősek az alkaloidmákra vonatkozó kutatásai. Nefelometriás módszerrel követte az alkaloidok megjelenését a [[mák]] fejlődése során (1953), s nemesítéssel új mákfajtát állított elő, melynek érett tokjaiban a [[morfin]]tartalom elérte az 1%-ot. Utolsó éveiben a [[levendula]]-nemzedék rendszertani és növénykémiai vonatkozásaival, a rózsamuskátli illóolaj-tartalmával foglalkozott.
Már kolozsvári időszakában több mint 30 dolgozata jelent meg, jórészt külföldi szaklapokban. Az alkaloidmákra vonatkozó közleményeit a [[németország]]i ''Heil und Gewürzpflanzen'' c. folyóirat közölte; az [[Orvosi Szemle]], ''Farmacia'' s a [[berlin]]i ''Die Pharmazie'' munkatársa. Több cikkellyel részt vett a Román Gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadásában. Egyetemi jegyzete a Farmakognózia I-III. (Marosvásárhely, 1953), majd ennek újabb kiadása [[Rácz-Kotilla Erzsébet]]tel és [[Csedő Károly|Csedő Károllyal]] közösen (Marosvásárhely, 1956, 1957).
| |||