„Paganini-etűdök” változatai közötti eltérés

a
== A zene ==
;1. etűd:
A g-moll, 3/4-es ütemű darabban Liszt Paganini ''V.'' és ''VI. caprice''-ának anyagát dolgozzadolgozta fel (az eleje és a vége az ''V. caprice''-on, a közepe a ''VI. caprice''-on alapul). Az etűdben a [[Tremolo (zenei fogalom)|tremolójátéknak]] és a vele együtt éneklő dallamvezetésnek van szerepe, olyan a hatás, mintha két hegedű játszana egyszerre.
;2. etűd:
A Paganini ''VII. caprice''-ából készült Esz-dúr darabban a briliáns skálamenetek és a szédítő iramú oktávok megszólaltatása jellemzőjelenti a nehézséget.
;3. etűd:
A gisz-moll darab, a ''La Campanella'', amelyben Liszt a ''Clochette-fantáziát'' használja fel. Az etűd egyébként Paganini ''h-moll'' és részben ''D-dúr hegedűverseny''e fináléjának témáját dolgozza fel. A darab előadása olyan zongoratechnikai nehézségeket jelentett, amire akkoriban csak az új Erard-zongorák biztosítottak lehetőséget.
;4. etűd:
Az etűd Paganini ''I. caprice''-ának átdolgozása. A 2/4-es, E-dúr darab kottaképe meglepő: egyetlen öt vonalas rendszerkottában ábrázoljaábrázolta mindkét kéz játszanivalójátszólamát, akár egy hegedűkottában.
;5. etűd:
Az ötödik darab Paganini ''IX. caprice''-ának átdolgozása. Ez az etűd ''La chasse – A vadászat'' néven ismert (E-dúr, 2/4), amelyben Liszt a fuvolák és a kürtök hangját utánozzautánozta, Liszterre utalnak az („imitando il flauto”, és az „imitando il corno” utasításokkal). Miként a ''La Campanellát'', külön is játsszákutasítások.
;6. etűd:
A hatodik etűd (a-moll, 2/4) Paganini ''XXIV. caprice''-ára épül. Érdekesség, hogy a tizenegy variációt tartalmazó darab kilencedik változatbaváltozatába Liszt tisztán hegedűtechnikai utasítást írt: „quasi pizzicato”. Ezt a témát később [[Johannes Brahms|Brahms]], [[Sergey Rachmaninov|Rachmaninov]] és [[Witold Lutosławski|Lutosławski]] is feldolgozta.
 
== Források ==