„Paganini-etűdök” változatai közötti eltérés

a
 
== A zene ==
[[Fájl:La Campanella2.png|bélyegkép|A 3. etűd, a ''La Campanella'' kottájának részlete (a piros hangjegyek a zongorán kb. 46 cm távolságra vannak egymástól)]]
;1. etűd:
A g-moll, 3/4-es ütemű darabban Liszt Paganini ''V.'' és ''VI. caprice''-ának anyagát dolgozta fel (az eleje és a vége az ''V. caprice''-on, a közepe a ''VI. caprice''-on alapul). Az etűdben a [[Tremolo (zenei fogalom)|tremolójátéknak]] és a vele együtt éneklő dallamvezetésnek van szerepe, olyan a hatás, mintha két hegedű játszana egyszerre.
;2. etűd:
A Paganini ''VII. caprice''-ából készült Esz-dúr darabban a briliáns skálamenetek és a szédítő iramú oktávok megszólaltatása jelenti a nehézséget.
[[Fájl:La Campanella2.png|bélyegkép|A 3. etűd, a ''La Campanella'' kottájának részlete (a piros hangjegyek a zongorán kb. 46 cm távolságra vannak egymástól)]]
;3. etűd:
A gisz-moll darab, a ''La Campanella'', amelyben Liszt a ''Clochette-fantáziát'' használja fel. Az etűd egyébként Paganini ''h-moll'' és részben ''D-dúr hegedűverseny''e fináléjának témáját dolgozza fel. A darab előadása olyan zongoratechnikai nehézségeket jelentett, amire akkoriban csak az új Erard-zongorák biztosítottak lehetőséget (különösen a bal kéz játszik be hatalmas távolságokat a billentyűkön).