Wikipédia

„Neológia” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
36. sor:
[[Fájl:Lőw Lipót.jpg|bélyegkép|240px|<center>[[Lőw Lipót]], a "legtudósabb rabbi"]]
 
A [[19. század]]tól kezdődően szinte egyszerre lép fel az a három társadalmi és vallási tényező, amely a neológ (más néven kongresszusi) irányzat létrejöttéhez vezetett. Az irányzat-szakadás fő oka az életmódbeli különbözőségből fakadt: nagy különbségek jelentkeztek a nagyvárosi és vidéki zsidóság, illetve akár egy településen belül is a módosabb, polgári életet élő, nyitottabb rétegek és a sokszor mélyszegénységben élő, a többségi társadalomtól elzárkózó, mélyen hagyományőrző rétegek között. A polgárosodás egyszerre szült egy külső és egy belső kényszert (nyomást) a hagyományoktól, főként pedig a külsőségekben megnyilvánuló hagyományoktól való részleges eltávolodásra. Részint a többségi társadalom nyomása (a magyarországi zsidóktól, ahhoz, hogy a [[19. század]] második felében országukban egyenrangú polgárokká válhassanak, elvárták, hogy vallási szokásaikon enyhítsenek és közeledjenek a befogadó nép alapvetően [[kereszténység|keresztény]] kultúrájához), részint a polgári életmódból (afféle önkéntes, belső nyomásként) fakadó természetes különbségek vezettek a neológ mozgalom és irányzat létrejöttéhez. Ezeket a jelenségeket csak tovább erősítette az a -– részben külső -– tényező, hogy az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] nyugatibb területein (sőt, Németországban is) épp ezidőtájt vette kezdetét számos olyan zsidó reformmozgalom, amely szintén felekezeti szakadást eredményezett. Ezek a külföldi mozgalmak a kezdeti időkben sokat hatottak a neológia megalapozóira -– megjegyzendő ugyanakkor, hogy a neológ irányzat, számos nyugati reformirányzattól eltérően, nem változtatott a leglényegesebb vallási alapvetések egyikén sem, története során pedig többször határozottan konzervatív fordulatot vett.
 
A neológia újításai alapvetően az emancipáció és asszimiláció folyamataihoz kötődtek, és nem érintették a liturgikus rend alapjait. Változásokat hoztak azonban a prédikációban (a kötelezően [[Héber nyelv|héber]] liturgiát nem [[Jiddis nyelv|jiddis]], hanem [[Magyar nyelv|magyar]] prédikációkkal és magyarázatokkal kísérték), az öltözködési, viselkedési szokásokban és a zsinagógaépítészetben is (a zsinagógáknak például lehettek kisebb tornyaik, orgonájuk, keresztény típusú szószékeket emeltek az ortodox típusú bimák helyett, vagy inkább ''mellett'', a rabbik a katolikus papok reverendájára emlékeztető öltözetet kezdtek viselni, borotválkoztak és nem növesztettek pájeszt, stb.)
46. sor:
A magyarországi zsidóság a kongresszus következtében három részre szakadt: [[ortodox zsidóság|ortodox]]ra, neológra és egy középen álló [[status quo ante zsidóság|status quo ante]] (jelentése: ''legyen, amint eddig volt'') irányzatra. Utóbbi irányzat már létrejöttének pillanatától kezdődően rendkívül sokszínű középutat képviselt, és megtalálhatók voltak benne az egészen ortodox (de semmiképp nem ultraortodox vagy [[haszid]]) jellegű közösségek ugyanúgy, mint a már-már neológba hajló, liberálisabb hitközségek.
 
A második fontos lépés a neológ irányzat megerősödésében a [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem]] 1877. október 6-i megnyitása (akkor még Rabbiszeminárium néven). Az egyetlen felsőoktatási intézményben összpontosított rabbi-, kántor- és sakterképzés biztosította az irányzat megerősödését, egységét és stabilitását, ugyanakkor híven tükrözte annak emancipációs törekvéseit: más történelmi egyházakhoz hasonlóan egyetlen nagy intézményben folyt az oktatás, eltérően a másik két zsidó irányzat gyakorlatától. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy az új intézményt nem [[jesiva|jesivának]], hanem -– a keresztény terminológiából kölcsönzött kifejezéssel -– ''szeminárium''nak nevezték. Ez az intézmény biztosította az irányzat számára, hogy a legegységesebb magyarországi zsidó felekezetté tudjon szerveződni (az itt végzett rabbik ugyanis ugyanazzal az egységesített tudásháttérrel rendelkeztek, az ország bármely pontjára kerültek is utóbb). Ez jelentős különbséget jelentett az ortodox jesivák oktatásmódjához képest, amelyekben mindig meghatározó szava volt egy-egy [[rebbe|rebbének]], akinek a szemlélete részleges eltéréseket mutathatott más rebbékétől, vagy akár saját utódaitól (ennek következtében az ultraortodoxia, főleg a haszidizmus mindig sokszínűbb és rétegzettebb volt a többi zsidó irányzatnál).[[Fájl:-CHORIN (CHORINER), AARON.jpg|bélyegkép|190px|<center>[[Chorin Áron]], [[Arad|aradi]] főrabbi]]▼
A második fontos lépés a neológ irányzat megerősödésében a [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem]] 1877. október
▲6-i megnyitása (akkor még Rabbiszeminárium néven). Az egyetlen felsőoktatási intézményben összpontosított rabbi-, kántor- és sakterképzés biztosította az irányzat megerősödését, egységét és stabilitását, ugyanakkor híven tükrözte annak emancipációs törekvéseit: más történelmi egyházakhoz hasonlóan egyetlen nagy intézményben folyt az oktatás, eltérően a másik két zsidó irányzat gyakorlatától. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy az új intézményt nem [[jesiva|jesivának]], hanem - a keresztény terminológiából kölcsönzött kifejezéssel - ''szeminárium''nak nevezték. Ez az intézmény biztosította az irányzat számára, hogy a legegységesebb magyarországi zsidó felekezetté tudjon szerveződni (az itt végzett rabbik ugyanis ugyanazzal az egységesített tudásháttérrel rendelkeztek, az ország bármely pontjára kerültek is utóbb). Ez jelentős különbséget jelentett az ortodox jesivák oktatásmódjához képest, amelyekben mindig meghatározó szava volt egy-egy [[rebbe|rebbének]], akinek a szemlélete részleges eltéréseket mutathatott más rebbékétől, vagy akár saját utódaitól (ennek következtében az ultraortodoxia, főleg a haszidizmus mindig sokszínűbb és rétegzettebb volt a többi zsidó irányzatnál).[[Fájl:-CHORIN (CHORINER), AARON.jpg|bélyegkép|190px|<center>[[Chorin Áron]], [[Arad|aradi]] főrabbi]]
 
 
A [[Holokausztholokauszt]] a neológ irányzat követői számára is tragikus következményekkel járt. Mégis ennek az irányzatnak a követői élték túl a legnagyobb számban a népirtás borzalmait (főként a főváros dominánsan neológ zsidósága), aminek következtében a világháború után a neológia vált a legnagyobb, a megmaradt magyarországi zsidóság döntő többségét tömörítő irányzattá. Az említett nagy fokú szervezettsége, stabil intézményrendszere és központosított rabbiképzése folytán a tragédia utáni újjászerveződés területén is hatékonyabb volt a másik két felekezetnél -– ami végülis évtizedekre monopol helyzetbe hozta. Ezt a helyzetet erősítette, hogy a kommunista hatalom a [[MAZSIHISZ]] keretei közé kényszerített minden magyarországi hitközséget, illetve hogy a pesti rabbiszemináriumot ismerte el a rabbbiképzés egyetlen törvényes intézményeként. A látszólagos előnyök ellenére azonban ez a korszak rengette meg a legerőteljesebben a neológ közösséget is. Az egyházellenes állami törekvések és az erősödő ateizmus sokakat fordított el az egyháztól, és noha országosan a százezret is meghaladó számúra becsülték a zsidó lakosságot, ennek csak egy töredéke maradt alkalmi templombajáró (a hagyományokat maradéktalanul még ennél is jóval kevesebben követték).
 
Sokakban elhalványult a zsidó identitástudat, és -– a pártállami nyomás mellett -– az egyre több vegyesházasság is gyengítette az irányzatot. Hatalmas nyomást jelentett az az identitásprobléma is, amit a [[holokauszt]] okozott az emancipált zsidóság körében – ez sokakban az asszimiláció útjának kudarcát jelentette. Az erősödő [[cionizmus]] és a (részben kénytelen) öntudatra ébredés sokak számára hozta el a döntést, hogy Izraelt tekintse hazájának, és elhagyja az országot. Mindezen körülmények ellenére a neológ zsidók többsége ma is elsődlegesen a magyarsághoz tartozónak tekinti magát, ugyanakkor büszke vallására, hagyományaira.
Hatalmas nyomást jelentett az az identitásprobléma is, amit a [[Holokauszt]] okozott az emancipált zsidóság körében - ez sokakban az asszimiláció útjának kudarcát jelentette. Az erősödő [[Cionizmus]] és a (részben kénytelen) öntudatra ébredés sokak számára hozta el a döntést, hogy Izraelt tekintse hazájának, és elhagyja az országot. Mindezen körülmények ellenére a neológ zsidók többsége ma is elsődlegesen a magyarsághoz tartozónak tekinti magát, ugyanakkor büszke vallására, hagyományaira.
 
Az [[alijázás]] (Izraelbe való kivándorlás) tovább apasztotta a hívők számát, amivel párhuzamosan a rabbiutánpótlás is veszélybe került (számos rabbi és rabbinövendék vándorolt ki Izraelbe és Amerikába a kommunizmus nyomása elől). Hogy mégis megmaradhatott az intézményes rabbiképzés és a vallási oktatás (az [[Anna Frank Gimnázium|Anna Frank Gimnáziumban]]), abban elsősorban [[Scheiber Sándor]] főrabbinak voltak múlhatatlan érdemei.
[[Fájl:A férfiak padsora (Dohány utcai zsinagóga).jpg|bélyegkép|balra|250px|<center>A [[Dohány utcai zsinagóga]] belső tere a második emeleti női karzatról nézve]]
 
A rendszerváltozás után az irányzat újra fejlődésnek indult, új épületekkel és intézményekkel gyarapodott (és elvesztett tulajdonainak egy részét is visszaszerezte). Megerősítette oktatási rendszerét, gimnáziumának, mely Scheiber főrabbi nevét vette fel ([[Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola]]) új, korszerű épületet építtetett. Az iskola (és óvodái) révén a felekezet biztosítani tudja tagjainak vallásos nevelését az óvodától akár az egyetemig is. Céljuk ''olyan fiatalok nevelése, akik önálló gondolkodásra képesek, műveltek, az elméleti felkészültség mellett a gyakorlati életben is képesek eligazodni, a magyarsághoz tartozónak vallják magukat, vállalják zsidóságukat, ápolni kívánják a zsidó hagyományokat. ''<ref>http://www.scheiber.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=68%3Aiskolahitvallasa&catid=45%3Abemutat&Itemid=37</ref>
 
Az irányzat ma is a legnagyobb zsidó felekezetnek számít az országban -– igaz, monopol helyzetemonopolhelyzete a rendszerváltozással megszűnt. Ma már újra jelen vannak a [[MAZSIHISZ|MAZSIHISZ-től]] függetlenül szerveződő ortodox (modern ortodox), ultraortodox (különböző [[haszid]] és [[háredi]]), [[szefárd]] és [[Status quo ante]] közösségek is (igaz, utóbbiak ma egy ortodoxabb szellemiséget képviselnek történelmi elődeiknél). Ugyanakkor olyan zsidó irányzatok is meghonosodtak, amelyeknek alig vannak történelmi előzményeik az országban. Több [[reform zsidóság|reform]] (más néven ''progresszív'') zsidó közösség is létezik Magyarországon ([[Szim Salom]], Bét Orim (Fények Háza) Közösség), de a fővárosban megjelentek a reform és ortodox irányzatok között elhelyezkedő, külföldön létrejött [[konzervatív zsidóság|konzervatív]], illetve az ennek európai ágát képező [[mászorti zsidóság|mászorti]] irányzatok magyarországi közösségei is.
 
A mai korban tehát a neológia a legszélesebb körű zsidó intézmény Magyarországon és középúton helyezkedik el a konzervatív és az ortodox irányzatok között. A vallási előírások és ünnepek hagyományos megtartását, valamint a tanulást szorgalmazza, mellyel reméli, hogy a zsidóság ismét visszatalál eredeti gyökereihez, és a magyarságba integrálódva is szilárd zsidó identitással rendelkezhet.
76 ⟶ 74 sor:
==== Határon túli közösségek ====
 
Noha szervezetileg saját országuk hagyományos hitközségi rendszerébe tagozódtak be, a [[Trianoni békeszerződés]] következtében környező országok területére került közösségek többnyire ma is őrzik neológ jellegüket. A két legfontosabb neológ közösség a [[Románia|romániai]] [[Temesvár|Temesváron]] és a [[Szerbia|szerbiai]] [[Szabadka|Szabadkán]] él (utóbbi a hagyományos neológiánál is nyitottabb szellemiségű közösséggé formálódott, amit az is jelez, hogy a kétezres évek első feléig női hitközségi elnöke volt<ref>http://archiv.magyarszo.com/arhiva/031219/szabadka.htm</ref>). [[Nagyvárad]] dominánsan neológ közössége irányzatfüggetlenné vált (egységes hitközségbe tömörült), és a kisebb, egykor ortodox zsinagógát használja ugyan, hagyományait és szokásait tekintve ma is neológ. Az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé a neológia irányába tolódott el [[Erdély]] valamennyi közössége (még az ortodox hagyományú [[Szatmárnémeti]] is), ugyanis az utolsó erdélyi rabbi, a 2004-ben elhunyt Dr. [[Neumann Ernő]] ehhez az irányzathoz tartozott. Ő élete végéig egymaga látta el a rabbi teendőket a legfontosabb erdélyi hitközségekben is -– miközben [[Temesváron]] máig virágzó, erős neológ közösséget szervezett. Általában magyarul vagy két nyelven (magyarul és románul), ritkábban (ortodox hagyományú közösségekben) jiddisül is prédikált. A jelenleg legnagyobb közösségek [[Temesvár|Temesváron]], [[Kolozsvár|Kolozsváron]], [[Nagyvárad|Nagyváradon]] és [[Brassó|Brassóban]] találhatók, és tagjaik zömmel ma is magyar ajkúak.
 
== Hitgyakorlat ==
83 ⟶ 81 sor:
 
A neológia a mai napig megőrizte kezdeti újításait (a magyar nyelv frekventált használatától a zsinagógaépítészetben beállt változásokig), ugyanakkor fokozatosan egyre konzervatívabb álláspontra helyezkedett. Az irányzat ma a világ zsidóságának legtöbb fontos vitás kérdésben (nők szerepe a zsidóságban, házasság, vallásgyakorlás, homoszexualitás, stb.) alapvetően ortodox álláspontot képvisel, és elzárkózik a reformközösségek újításaitól. Ugyanakkor a konzervatív / mászorti irányzatoknál is konzervatívabb, amennyiben nem ismer el női rabbikat (az amerikai konzervatív zsidó rabbiszemináriumokban mára már több nő tanul mint férfi<ref>http://sofar.tudozsido.com/reformzsidoreform/</ref>) vagy női [[minjen|minjent]] (minjánt), elutasítja a homoszexualitást, ragaszkodik a zsidósághoz való tartozás halachikus értelmezéséhez (következésképp nem ismeri el azok zsidóságát, akiknek csupán az apjuk zsidó és nem tértek be), ragaszkodik az ünnepek és szokások hagyományos rendjéhez, stb.
Liturgikus szokásaikban, zsinagóganaptáraikban is az ortodoxia vallásgyakorlatához állnak közel (a kétezres évek második feléig nem is adtak ki saját zsinagóganaptárakat -– ehelyett ortodox naptár szerint működtek). Történelmi vívmányaikat és újításaikat azonban a mai napig megtartották.
 
== Jellegzetességei ==
92 ⟶ 90 sor:
 
Mivel a neológia az emancipációs és asszimilációs törekvések talaján nőtt ki, kiemelten fontos szerepe van benne a magyarnyelvűségnek.
A magyar nyelvű prédikálás egyik legfontosabb úttörője az a [[Lőw Lipót]] rabbi volt, akit -– noha minden erejével a szakadás ellen próbált tenni -– a kongresszusi irányzat első főrabbijának tartunk. [[Fájl:Löw Immánuel Szeged.jpg|bélyegkép|170px|<center>[[Lőw Immánuel]] szegedi főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író]] Magyar prédikációit külön kötetben adta ki. A korabeli magyar közéletben nagy tiszteletnek örvendő rabbi nem csupán a magyar nyelvnek a zsinagógai és egyéb vallási szokásokba való beemelésével vívott ki általános elismerést a korszak magyar értelmisége és politikai-közéleti szereplői körében, de azáltal is, hogy elszánt támogatója volt az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] célkitűzéseinek. Hatására zsidók százai léptek be a nemzetőrségbe [[Pápa|Pápán]] és az ország más pontjain, ő maga pedig tábori lelkészként szolgált a szabadságharc idején. ''„Az Isten velünk vagyon”'' című tábori beszéde nyomtatásban is megjelent. Bátor kiállásáért a megtorlás idején [[Haynau]] börtönbe vetette. Ő vezette be a királyért és a hazáért mondott imádságok szokását a neológ közösségekben, és átfogó zsidó oktatási programokat dolgozott ki az ország izraelita vallású fiataljainak nevelésére. Több magyarországi zsinagógát (köztük a [[Pécsi zsinagóga|pécsi]] és [[Pápai zsinagóga|pápai zsinagógát]] is) ő avatott fel, magyar nyelvű beszédeivel. Híres mondása volt:
{{Idézet 2|''Bátran tehát, barátaim! Honosítsa a zsinagóga a magyart, s reméljük, hogy a magyar honosítandja a zsinagógát!''<br /> <small>([[Lőw Lipót]])</small>}}
 
105 ⟶ 103 sor:
A nyelvi kérdés ugyanakkor identitáskérdést is jelzett. A neológok identitástudatában a magyarsághoz való tartozásnak sokkal fontosabb szerepe volt, mint az ortodoxok esetében. Míg számos ortodox (főként [[haszid]]) rabbi kifejezetten tiltotta a keresztényekkel való, akár nyelvi kommunikációt is, addig a neológok identitástudatában a magyar nemzethez való tartozás és a magyar anyanyelvűség fontos teret nyert. A neológok többsége alapvetően vallásként tekintett saját zsidóságára, nem pedig nemzeti identitásként, a "zsidó nép" fogalmát pedig inkább vallási alapon közelítette meg (ahhoz hasonlóan, ahogy a keresztények közössége is egy nemzetek feletti "kiválasztott népként" vagy "nyájként" határozza meg önmagát). Ebben a vonatkozásban a neológia a nyugat-európai és amerikai reformmozgalmakhoz hasonló álláspontot képvisel
 
Ezt a felfogást árnyalta és módosította némiképp a [[cionizmus]] hatása (a nyugati reformmozgalmak esetében is) és az önálló zsidó állam ([[Izrael]]) megalapítása. Gyökeres változást hozott a zsidók többségének identitástudatában a [[Holokausztholokauszt]] ténye is: a pusztán származásukért (identitástudatuktól, elveiktől, politikai meggyőződésüktől, társadalmi státusuktól függetlenül) meghurcolt, hatalmas lélekveszteséget szenvedett magyar zsidók számára is jelentős változásokat okoztak a népirtás borzalmai -– az identitástudat kérdésében is. [[Fájl:Abrahamsohn mano cantor.jpg|bélyegkép|170px|<center>[[Ábrahámsohn Manó]], a [[Dohány utcai zsinagóga]] egykori főkántora, a neológ rabbik és kántorok, jellegzetes liturgikus öltözetében]]
Mindezen történelmi változások és hatások ellenére a magyarsághoz való tartozás a mai napig hangsúlyosabb eleme a neológiának mint bármely más irányzatnak Magyarországon.
 
114 ⟶ 112 sor:
=== Teológia, szokások, vallásgyakorlat ===
 
Noha a teológiai, értelmezési különbségek igen csekélyek az ortodoxokhoz képest (azért akad ilyen is: például az a kérdés, hogy ''tűz természetű-e az elektromos áram''), a vallásgyakorlás és a szokások tekintetében a neológok kevésbé merevek. A neológ vallásgyakorlás megőrizte ugyan a legfontosabb szokásokat, de nem vette át az egyes ortodox közösségek népi-kabbalista jellegű szokásait, nem szigoróan kötelező népszokásait, és a csupán regionálisan létező hagyományokat sem. Az alapvető fontosságú szabályok közül csupán a külsőségeket mellőzték -– de ez már elég volt ahhoz, hogy az ortodoxok szemében kevéssé megbízható, a vallást túl tág keretek között értelmező és gyakorló közösségnek tűnjenek. Ehhez mérten az ortodox rabbik máig sem ismerik el a neológ rabbikat és rabbiszemináriumokat, és a neológ betérést sem tartják érvényesnek (miközben a neológok zsidóságát természetesen nem vitatják).
[[Fájl:HPIM1608.JPG|bélyegkép|170px|<center>A [[Világörökség]] részét képező [[szabadkai zsinagóga]] [[Szecesszió|szecessziós]] épülete]]
 
125 ⟶ 123 sor:
 
A neológok legfontosabb újítása egyházzenei téren a már említett [[orgona]]. Noha az ortodoxia története sem volt mentes az újításoktól ezen a téren (mindenképp ide számítandó a kórus megjelenése a kántor mellett az ortodox közösségekben), a hangszeres zenét a neológok Magyarországon elsőként engedték be zsinagógáikba. A kórus terén is változást eszközöltek: míg az ortodoxoknál is újításnak számító kórus hagyományosan férfiakból állt, addig a neológ gyakorlat meghonosította a vegyes kórusokat a zsidó hitéletben.
[[Fájl:ReginaJonas1.jpg|bélyegkép|140px|<center> [[Regina Jonas]] rabbi ([[Berlin]], 1902. augusztus 3. – [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz]], 1944. december 12.) -– az első (reform) [[rabbi|rabbinő]]. A reform és konzarvatív irányzatoktól eltérően a neológok nem avatnak női rabbikat]]
 
=== Más irányzatokhoz viszonyítva ===
A neológia már a kezdetekben is tudatosan féken tartotta saját sorai közt a merész, nyugat-európai típusú reformtörekvéseket. Ezek a távolságok az idővel csak még tovább nőttek a neológia és a [[reform zsidóság]] között. A reform irányzatok felől nézve a neológia tulajdonképpen egy nemzeti specifikumokkal és néhány sajátos újítással bővült ortodoxiának tűnik. A mászorti és konzervatív irányzatok hosszú ideig nagyon közel álltak a neológiához (a neológiát sokáig egy sajátosan magyar mászortinak tartották). A hatvanas évektől kezdődően azonban a konzervatív irányzat fokozatosan nyitni kezdett a kortárs problémákra és egyre liberálisabb válaszokat adott a század második felében jelentkező kérdésekre. Ennyiben a konzervatív irányzat mára tulajdonképpen egy óvatos reformzsidóság képét mutatja. [[Bíró Tamás]] megfogalmazásában a konzervatív és reform irányzatok között ''a különbség abban áll, hogy míg a reform a társadalmi változások élére áll (...), addig a conservative mozgalom, kisebb-nagyobb idõkéséssel, hosszabb vitákat követõen, de ,,enged" a kor kihívásainak.''<ref>http://pestisul.hu/zsido_iranyzatok.htm#_Magyarország</ref> <br />
A konzervatívok "engedékenységéhez" képest a neológok rendre "ortodox" válaszokat adtak a hatvanas évek óta felmerülő kihívásokra. Nemcsak az olyan, a konzervatívok körében is vitás kérdésekre adtak mereven hagyományőrző válaszokat, mint az egyneműek házassága és nemi életének tiltása (vagy korlátozása), vagy a nők beleszámítása a minjenbe, de a hívek szintjén sem támogatták például a férfi és női hagyományok és szerepek közötti különbségek felszámolását (míg egyes konzervatív közösségekben a nők [[kipa|kipát]] és [[tálesz|táleszt]] ölthetnek, addig a neológoknál ez tilos). Nincsenek továbbá női rabbik (noha a női rabbikat ma már a konzervatív közösségek is elismerik), és a legtöbb helyen a nők és férfiak külön padsorokban ülnek a zsinagógákban -– igaz, az ortodoxokhoz képest nagy újítás, hogy nem kerülnek válaszfal mögé, nem kell a férfiaktól elzártan imádkozniuk.
 
== Intézmények és szervezetek ==
152 ⟶ 150 sor:
Mint minden zsidó irányzat, a neológia is sokszínű és rétegzett. Minden hitközségnek megvannak a saját jellegzetességei és szokásai, amelyekre nagy hatással vannak ugyan az egységes tudásháttérrel rendelkező rabbik (akiket a hitközség hív meg), de korántsem akkorával, hogy ezek a különbségek teljesen háttérbe szoruljanak. Mindenekelőtt az ország északi részein (a mai [[Szlovákia|Szlovákiában]]) élő közösségek voltak nagyon hagyománytisztelő, már-már ortodox hitéletet élő neológok. A főváros egyes közösségei között is nagy különbségek voltak, amik a mai napig megmaradtak. [[Bíró Tamás]], a zsidó irányzatokról szóló tanulmányában így jellemzi a neológ irányzat hagyományos belső rétegződését:
 
''"A neológ zsidóság egy részében, fõleg a korán polgárosodott rétegben (ezt a réteget és ezt a korszakot képviseli ma is a Dohány utcai zsinagóga és a Rabbiképzõ zsinagógája), csökkent a vallási törvények iránti fegyelem, de ezt a neológia elvei -– a reform-ideológiával ellentétben -– nem támogatták. És, mindeközben, a neológ zsidóság nagyobb része, fõleg a vidéki zsidóság (valamint a XX. század elsõ évtizedeiben Pestre vándorolt, hagyományosabb neológia, amelyet képviselnek ma is az ún. külsõ gyûrû zsinagógái: Hegedûs Gyula utca, Hunyadi tér, Bethlen Gábor tér, Nagyfuvaros utca, Páva utca) a mai fogalmaink szerint szinte ortodox életforma szerint élt."''
 
=== Mai fejlemények ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Neológia”