|
'''II. Harold''' vagy '''Harold Godwinson'''<ref>Azaz Harold, Godwin fia.</ref> ([[1022]] k.<ref name=nagylexikon>'''Magyar Nagylexikon, 9. kötet''', főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963 9257 00 1, 210. oldal</ref><ref name=europa>Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: '''Európa uralkodói''' (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 94. oldal</ref><ref name=revai>'''Révai Nagy Lexikona, IX. kötet''' (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 501. oldal</ref> – [[1066]]. [[október 14.]]<ref name=nagylexikon/><ref name=revai/>) Anglia királya [[1066]]-ban. A [[I. Vilmos angol király|Normandiai Vilmos]] ellen vívott ''[[Hastingsi csata|Hastingsi csatá]]''ban vesztette életét<ref name=nagylexikon/><ref name=europa/><ref name=revai/>.
[[Godwin essexiwessexi gróf]] fiaként született<ref name=revai/>. Édesapja halála ([[1053]]) után hatalmas területeket örökölt<ref>Szántó Tibor György: '''Anglia története''', Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963 7425 53 5, 26. oldal</ref>, és tulajdonképpen ő uralkodott [[Hitvalló Eduárd angol király|Hitvalló Eduárd király]] helyett. Hadat vezetett a skótok földjére<ref name=anglia>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 27. oldal</ref>. [[1064]]-ben francia földön [[I. Vilmos angol király|Normandiai Vilmos]] fogságába esett<ref name=anglia/>. Bár a herceg nem éreztette vele, hogy fogoly<ref name=anglia/>, mindenesetre arra kényszerítette, hogy hazatérése fejében esküben ígérje meg Vilmos trónigényének támogatását<ref name=anglia/>, amit a szabadulni akaró Harold meg is tett<ref name=anglia/>. Angliába hazatérve közölte híveivel, hogy esküjét kényszer alatt tette, így az nem érvényes<ref name=anglia/>. Sógora, Hitvalló Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg örököséül<ref name=anglia/>, amit a ''[[Witan]]'', az angolszász államtanács is szentesített<ref name=anglia/>. Rövid uralkodása első hónapjaiban harcban állt – a Normandiai Vilmos által ellene uszított<ref name=anglia/> – féltestvérével, Tostiggal<ref name=nagylexikon/>, és az őt támogató [[III. Harald norvég király|III. Harald norvég királly]]al<ref name=nagylexikon/>, akiket a [[Stamford Bridge-i csata|Stamford Bridge-i csatá]]ban sikerült legyőznie ([[szeptember 25.]]<ref name=nagylexikon/><ref name=europa/>)<ref name=europa/>. Közben, [[szeptember 28.]]-án<ref name=vilagtortenelem>'''Tolnai Világtörténelme, Középkor I.''', szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963 7765 03 4, 424. oldal</ref> ellenfele, Vilmos 6000 harcossal<ref name=anglia/> [[Pevensey]]nél partra szállt. Harold viharos sietséggel délre vonult, hogy visszaverje a normann inváziót<ref name=europa/> (9 nap alatt tette meg a [[York]] és [[London]] közötti 280 kilométert<ref name=angliafolyt>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 28. oldal</ref>). Londonba érve – bízván az angolok számbeli fölényében<ref name=angliafolyt/> – szinte pihenő nélkül meneteltette csapatait tovább [[Sussex]]be<ref name=angliafolyt/>, ahol Vilmos őrcsapatai állomásoztak<ref name=angliafolyt/>. Hastingstól mintegy 10 kilométerre, északra<ref name=angliafolyt/> ütközött meg a két sereg [[október 14.]]-én<ref name=vilagtortenelem/>. Haroldot meglepte, hogy Vilmos kezdeményezte a csatát<ref name=angliafolyt/>, hiszen ő akart meglepetést szerezni<ref name=angliafolyt/>, mégis őt érte váratlanul a normann íjászok nyílzápora<ref name=angliafolyt/>. A csata, amely reggel kezdődött, még délután három órakor is eldöntetlen volt<ref name=vilagtortenelem/>, míg végül Vilmos kicsalta az angolszászokat táborhelyükről<ref name=vilagtortenelem/>, azután szembefordulva velük rémes csatában tönkreverte őket<ref name=vilagtortenelem/>. Az ütközetet végül egy vaktában felröppent nyílvessző döntötte el, amely eltalálván halálra sebezte Haroldot<ref name=angliafolytfolyt>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 29. oldal</ref> (a szemébe fúródott). Tetemét megtalálták a csata után, de annyi seb borította, hogy még tulajdon édesanyja sem ismerte fel holttestét<ref name=vilagtortenelem/>. Vele halt ki a régi angolszász királyi ház<ref name=revai/>.
==Gyermekei==
|
