„Roberto Rossellini” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
+1 kép
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor:
Roberto Rossellini csillaga [[1945]]-ben ragyogott fel, amikor az olasz társadalom, belefáradva [[Mussolini]] diktatúrájába és a háborúba, nyitottá vált a korábbi társadalmi-politikai berendezkedés filmes kritikájára és a szembenézésre önmagával. Az áttörést, amellyel Rossellini egyszerre híressé, az olasz filmművészet pedig világszerte csodálttá vált, a [[Róma nyílt város]] hozta el. Ez az [[1945]]-ös film jelentette az új filmes nemzedék végleges szakítását a Cinecittà hamis csillogásával.
 
=== A neorealizmus ===
Rossellini nehéz körülmények között, szinte improvizálva forgatta a ''Róma nyílt város''t, amely egy olasz papnak állít emléket, akit a német megszállók meggyilkoltak. A filmben, a meggyőződésük miatt egyébként egymástól távol álló [[kommunista]] mérnök és katolikus pap közösen küzd a [[náci]]k ellen. A ''Róma nyílt város'' azért is fontos Rossellini életművében, mert ebben a filmben már megjelentek azok a vonások, amelyek végigkísérték pályafutását.
 
26. sor:
Rossellini ebben a korban készült filmjeire, hasonlóan az irányzat többi alkotásához, jellemző az elliptikus elbeszélő szerkezet, a cselekményt erősítő részletek hiánya és a szereplők megjósolhatatlan motivációja. Képi világa hosszú beállításokra, illetve szekondokra és távoli beállításokra épül.<ref name="filmtett.ro"/>
 
=== Az egyén ábrázolása ===
[[File:Bergman with Rossellini.jpg|bélyegkép|balra|250px|Paolo Rossellini és Ingrid Bergman]]
 
37. sor:
Az [[1950]]-es években forgatott filmjeit Olaszországban elutasították, ám [[Franciaország]]ban a fiatal filmes nemzedék, az [[új hullám]] példaképe lett. Hazai sikerét az [[1959]]-es ''Rovere tábornok'' hozta meg, amely az ellenállás témáját dolgozta fel sajátos szemszögből. Ez a film az 1959-es [[Velencei Filmfesztivál]]on megosztott fődíjat kapott.
 
=== A televízió ===
Az 1960-as évektől kezdve Roberto Rossellini a televíziózás felé fordult. Számos filmet készített, köztük a ''XIV. Lajos hatalomra jutása'' című alkotást a francia tévének [[1966]]-ban. Később a nyugati világ művészeiről, feltalálóiról, filozófusairól forgatott. Ezek közé tartozik a ''Szókratész'' vagy a ''Cosimo Medici kora''. Ebben az időszakban "szokott rá" a svenkekre és rászűkítésekre, aminek az volt a célja, hogy általuk semlegesen mutassa be a történéseket.<ref>Thompson-Bordwell, A film története, 395. oldal ISBN 978-9639-651-45-6</ref>