„Visegrádi királytalálkozó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
== Előzmények ==
[[Lokietek Ulászló]] [[1314]]-ben egyesítette a lengyel részfejedelemségeket, [[1320]]-ban pedig lengyel királlyá koronáztatta magát. Kétfrontos háborút vívott egyrészt a [[Német Lovagrend]]del és [[Luxemburgi János]] cseh királlyal, aki a lengyel trónra is igényt tartott. Ulászló [[Károly Róbert]] magyar király szövetségét kereste, aki [[1320]]-ben a veje lett. Ebben a helyzetben Károly Róbert igyekezett kibékíteni a lengyel és cseh királyt, amire akkor nyílt lehetőség, amikor Ulászló halála után annak fia, [[III. Kázmér lengyel király|Nagy Kázmér]] lett a lengyel király, aki így Károly Róbert sógora volt. Kázmér hajlott a kiegyezésre, hogy megszabaduljon a kétfrontos harctól. János cseh királynak pedig azért vált a kigyezés érdekévé, mert német királyi ambíciói miatt ellentétbe került nemcsak az osztrák hercegekkel, hanem [[IV. Lajos német-római császár]]ral is.
== Politikai egyezmény ==
Megállapodtak a kölcsönös katonai segítségnyújtásról, novemberben I. Károly békét teremt az addigi ellenségeskedő lengyel és cseh királyság között, [[Luxemburgi János]] lengyel trónigényéről, III. Kázmér [[Szilézia|Sziléziának]] a birtoklási igényéről mond le, ezzel teremtve meg a békét.
Fontos még továbbá az is, hogy [[1339]]-ben I. Károly és III. Kázmér megegyezett abban, ha valamelyikük törvényes fiúutód nélkül halna meg akkor a trón a másikra, vagy ha már nem él fiára szálljon.
| |||