Wikipédia

„Révay József (író)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
a Adatok kiegészítése
3. sor:
 
==Élete==
[[Kecskemét]]en született 1881. nov. 22-én, Ullrich József néven. Apja, Ullrich Ödön földmérő mérnök volt, anyja Révay Erzébet. AAz apa munkája miatt a családnak gyakran kellett költöznie. Ezért az elemi iskolát [[temesváriVác]]ott, piaristaa gimnázium első három osztályát a [[Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)|szegedi]], elsőa négynegyediket osztályánaka elvégzése[[temesvári utánpiarista gimnázium]]ban végezte. Ezután, 1895-ben belépett a [[piarista]] rendbe. A novicátus után kispapként (stúdensként) fejezte be a gimnáziumot Kecskeméten[[Piarista Iskola (Kecskemét)|Kecskemét]]en, majd Budapesten tanult teológiát a [[Kalazantinum]]ban, és ezzel párhuzamosan latint és görögöt az egyetem bölcsészkarán. 1902-ben latin-görög szakos diplomát szerzett, és szerzetesi örökfogadalmat tett, ésmajd helyettes tanárként [[Nyitra|Nyitrán]], majdés [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] tanított egy-egy évet. Igazi szerzetesi hivatása saját bevallása szerint sohasem volt, csak elhunyt édesanyja kérésére lett piarista, és mindig is világias életet élt. Rendtársai szerint „nem látszott rajta, hogy pap”. 1904. ápr. 25-én letette a tanári vizsgát is, demajd nempappá szenteltékszentelése pappá, hanemelőtt kilépett a rendből, és nevét Révayra változtatta.
 
Érettségi után fölvette anyja családi nevét is, 1904-től pedig csak ezt használta, mint Révay József.
Továbbra is vidéki gimnáziumokban, Sopronban, Szabadkán és másutt, majd 1918-tól Budapesten tanított. Az 1919. évi Tanácsköztársaság idején egyetemi tanár és a Közoktatásügyi Népbiztosság középiskolai ügyosztályának vezetője lett, ezért 1920-ban állásvesztésre ítélték. Ekkor tisztviselő lett, majd a [[Kékmadár]] című irodalmi folyóirat munkatársa, 1928-tól a Franklin Társulat lektora, 1932–1942 között pedig a [[Tükör]] című képes folyóirat szerkesztője. 1943-ban megkapta a [[Baumgarten-díjat]]. Csak 1945-ben lehetett ismét egyetemi tanár, nyugdíjazásáig, 1952-ig. Ezután nyugdíjba vonult, és csak írói munkásságának élt.
 
Továbbra is vidéki gimnáziumokban tanított, [[Sopron]]ban, [[Szabadka|Szabadká]]n, [[Késmárk]]on. Eközben evangélikus vallású lett és megnősült. Első felesége Korniss Piroska volt, két fiuk született, de a házasság hamar fölbomlott. Versei 1901-től jelentek meg különféle lapokban, írt ifjúsági színdarabokat is, később pedig elsősorban ókortudományi műveket. Ókortudományi kutatások céljából több hosszabb tanulmányúton volt, 1908-ban [[Berlin]]ben, 1912/1913-ban [[Róma|Rómá]]ban és Berlinben, majd 1914-ben [[München]]ben és [[Leyden]]ben. 1914-ben fél évig a debreceni református bölcsészeti akadémián tanított, majd újból Késmárkra került, ahol 1915-ben újból megnősült, Zuber Mariannát vette feleségül. 1917-től a budapesti [[Veres Pálné Gimnázium]] tanára, majd 1918/1919-ben igazgatója volt. A [[Tanácsköztársaság]] alatt egyetemi tanár lett, és a Közoktatásügyi Népbiztosság középiskolai ügyosztályát vezette, ezért 1920-ban állásvesztésre ítélték.
Versei 1901-től jelentek meg különféle lapokban, majd fjúsági színdarabokat, később ókortudományi tudományos és ismeretterjesztő műveket is írt. Számos latin, görög és olasz szerzőt fordított magyarra, köztül Szophoklész, Arisztophanész, Plautus, Petronius, Seneca, Josephus Flavius, Apuleius, továbbá [[Boccaccio]], [[Carlo Goldoni]], [[Alessandro Manzoni]], [[Giovanni Papini]], [[Victor Hugo]], [[Thomas Mann]] műveit. Legnagyobb sikert azonban szintén ókori római témájú regényeivel érte el, 1937-től kezdve.
 
Ekkor családjával [[Mátyásföld]]re költözött, és fordításokból próbált megélni. 1922-1923 között a Kultúra könyvkiadó lektora volt, 1928-tól 1942-ig pedig [[Franklin Társulat]] irodalmi titkára és lektora. 1932 és 1942 között ő szerkesztette a kiadó [[Tükör]] című képes folyóiratát. Kiadója utasítására több egyházi jellegű kiadványt is írt és szerkesztett, ezért ismét katolikus lett. Ugyancsak munkaköri kötelességből, gyors munkával írta meg 1934-ben a ''[[Gömbös Gyula]] élete és politikája'' című könyvet. Fordítóként számos latin, görög és olasz szerzőt ültetett át magyarra, köztül [[Szophoklész]], [[Arisztophanész]], [[Plautus]], [[Petronius]], [[Seneca]], [[Josephus Flavius]], [[Apuleius]], továbbá [[Boccaccio]], [[Carlo Goldoni]], [[Alessandro Manzoni]], [[Giovanni Papini]], [[Victor Hugo]], [[Thomas Mann]] műveit. Legnagyobb sikert azonban szintén ókori római témájú regényeivel érte el, 1937-től kezdve.
 
1942-ben elhagyta szerkesztői állást, és azontúl csak írói munkásságából élt. 1943-ban megkapta a [[Baumgarten-díj]]at. 1945-től lehetett ismét egyetemi tanár, egészen nyugdíjazásáig, 1952-ig. Ezután csak regényeivel, fordításaival és ismeretterjesztő művekkel foglalkozott.
 
==Munkái==
39 ⟶ 43 sor:
 
===Nyelvkönyv===
* ''Latin nyelvtan'', Budapest, 1915.
* ''Latin olvasókönyv'', Budapest, 1915.
* ''Megtanulok latinul'', Budapest, 1943.
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Révay_József_(író)”